Magyarország nyerne vele, a világbajnokság viszont veszíthetne – a 64 csapatos vb dilemmája

A legelső, 1930-ban Uruguayban rendezett világbajnokságon még mindössze 13 válogatott vett részt. Ezt követően hosszú időn keresztül 16 csapatos mezőnyben rendezték meg a tornát, majd 1982-ben 24, 1998-ban pedig már 32 résztvevőre bővült a világbajnokság. A 2026-os vb újabb történelmi mérföldkőhöz érkezett: először lépett pályára 48 nemzet a világ legnagyobb futballtornáján.

A rekordlétszámú torna azonban még alig ért véget, a FIFA döntéshozói máris a következő, minden eddiginél radikálisabb változtatás lehetőségét vizsgálják: a 64 csapatos világbajnokság ötletét.

Gianni Infantino FIFA-elnökségének elmúlt tíz évét sokan a „több mindig jobb” szemléletével azonosítják: több mérkőzés, bővülő tornák, sűrűbb versenynaptár, új formátumú klubvilágbajnokság és egyre erősebb kereskedelmi elemek jellemzik ezt az időszakot. A 2026-os világbajnokság 48 csapatos rendszere ugyanakkor azt bizonyította, hogy bizonyos határig valóban lehetséges a bővítés anélkül, hogy a torna elveszítené a versenyképességét.

Több újonc válogatott is kellemes meglepetést okozott, a Zöld-foki Köztársaság például bravúros szereplésével megmutatta, hogy a kisebb futballnemzetek között is vannak olyanok, amelyek képesek felvenni a versenyt a hagyományos elit tagjaival. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a következő lépésnek automatikusan egy 64 csapatos világbajnokságnak kell lennie.

Egy újabb bővítés ugyan a magyar válogatott kijutási esélyeit is jelentősen növelné. De vajon valóban ez lenne a helyes út? Egy könnyebben elérhető világbajnoki részvétel a labdarúgás érdekeit szolgálná, vagy éppen pont fordítva?

A kijutás értéke is elhalványulna

A világbajnokság egyik különlegességét mindig az adta, hogy rendkívül nehéz volt kijutni rá különösen Európából.

Egyetlen selejtezősorozat sem bocsátott meg hibákat, még a legerősebb futballnemzetek sem érezhették magukat biztonságban. Elég felidézni Olaszország 2018-as, 2022-es és 2026-os kudarcát, vagy Hollandia 2002-es lemaradását.

Egy 64 csapatos világbajnokság azonban alapjaiban változtatná meg ezt az érzést.

A FIFA 211 tagországából gyakorlatilag minden harmadik ország ott lehetne a világbajnokságon. Egy ilyen arány mellett óhatatlanul csökkenne a kijutás értéke. Ami korábban egy többéves munka megkoronázása volt, egy kivételes tett, az sok ország számára jóval könnyebben elérhetővé válna.

A világbajnoksági részvétel mindig jutalom volt. Nem lenne szerencsés, ha rutinfeladattá válna.

A jelenlegi 48 csapatos rendszer még megőrizte azt az egyensúlyt, amelyben a világ különböző régiói nagyobb képviseletet kaptak, miközben a torna presztízse sem sérült. Hatvannégy résztvevő esetén azonban már egészen más helyzetről beszélünk.

A „fejlesztési” érv mögött meghúzódó gazdasági szempontok

Gianni Infantino előszeretettel érvel azzal, hogy a bővítés a kisebb országok felzárkózását szolgálja, és „minden nemzetnek jogában áll, hogy a világbajnokságon való részvételről álmodozzon.” Ez a megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja a labdarúgás organikus fejlődési törvényszerűségeit. A kisebb országok előtt jelenleg sincs zárva a kapu; amennyiben szisztematikus munkát végeznek, képesek kivívni a részvételt, amit a Zöld-foki Köztársaság, Curaçao, Jordánia vagy Üzbegisztán látványos fejlődése is bizonyít. A részvételt ki kell érdemelni, nem pedig alanyi jogon járó ajándékká tenni, mert a túl alacsonyra helyezett küszöb éppen a mélyreható strukturális reformok végrehajtásától fosztja meg a feltörekvő nemzeteket.

A FIFA bővítési tervei mögött valójában nem elsősorban futballfejlesztési szándékok, hanem komoly üzleti érdekek húzódnak. A szervezet bevételei a 2023–2026-os ciklusban elérték a rekordnak számító 15 milliárd dollárt, ami szinte duplája a korábbi katari ciklus 7,57 milliárdos összegének. Ezt a drasztikus növekedést a FIFA agresszív bevételszerzési stratégiával érte el. Egy 64 csapatos, 128 mérkőzésből álló monstre torna garantálná a televíziós jogdíjak és a szponzori bevételek további növekedését, miközben a sportszakmai értékeket teljesen feláldoznák a profit oltárán.

Piaci és geopolitikai érdekek: Kína, Indonézia és India helyzete

A FIFA bővítési politikájának fontos mozgatórugói lehetnek a hatalmas fogyasztói piacok. Kína a világ második legnépesebb országa 1,4 milliárdos lélekszámmal, nemzeti csapata sportszakmailag mély válságban van, már a selejtezők harmadik fordulójában elbukott, és története során mindössze egyszer jutott ki világbajnokságra. Ennek ellenére a kínai multinacionális vállalatok, mint a Lenovo, a Hisense vagy a Mengniu, a FIFA legfontosabb partnerei és technológiai beszállítói közé tartoznak. Ugyanakkor FIFA-nak elemi gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy a kínai piac fogyasztóit közvetlenül is integrálja a vb rendszerébe, és a 64 csapatos bővítés az egyik legbiztosabb eszköz Kína kijutási esélyeinek mesterséges növelésére.

Hasonló a helyzet Indonézia esetében is, amely 288 milliós lakosságával a világ negyedik legnépesebb országa, s ahol a labdarúgás iránti társadalmi rajongás rendkívüli gazdasági potenciált hordoz. Az indonéz szövetség agresszív honosítási programot indított a hollandiai diaszpóra bevonásával. A válogatott keretében egyre több honosított játékos található, ami nemzeti együttes megerősödését eredményezte a 2026-os vb-selejtezőre.
Ugyan a hőn áhított kijutás végül nem sikerült, de fejlődésük megkérdőjelezhetetlen. Míg a 2022-es selejtezők során mindössze 1 ponttal már a második selejtezőkörben búcsúztak, addig a 2026-os kvalifikációban egészen a negyedik selejtezőkörig jutottak. Egy 64 csapatos tornán való állandó részvételük már most teljesen reális forgatókönyv lenne, ami hatalmas kereskedelmi növekedést hozna Ázsiában.

Ezzel szemben a világ legnépesebb országának a másfél milliárd lakosú Indiának a kijutása jelenlegi állapotában még egy 64 csapatos világbajnokságon is távolinak tűnik. A válogatott mindössze 138. a világranglistán, a 2026-os selejtezők során már a második fordulóban kiesett Katar és Kuvait mögött, és súlyos rendszerszintű problémákkal küzd. Ugyanakkor a FIFA joggal bízhat abban, hogy hosszú távon ezt a gigantikus demográfiai piacot is helyzetbe hozhatja.

A magyar illúzió: Nem a könnyebb út a megoldás

Hazai szemszögből nézve egy 64 csapatos világbajnokság híre elsőre rendkívül csábítónak tűnhet, hiszen ez a lépés drasztikusan megnövelné a magyar válogatott kijutási esélyeit. Egy ekkora méretű bővítés esetén Európa (az UEFA) nagyjából 20 kvótát kapna a tornára. Ha racionálisan megvizsgáljuk a jelenlegi erőviszonyokat, a magyar nemzeti tizenegy pontosan ebben a zónában mozog.

Ezt támasztja alá az aktuális FIFA-világranglista is, ahol jelenleg a 39. helyen állunk. Ha a kontinentális riválisokat nézzük, ez azt jelenti, hogy mi vagyunk a 20. legerősebb európai nemzet (beleszámítva a rangsorban előttünk, a 35. pozícióban álló, de a háborús invázió miatt jelenleg eltiltott Oroszországot is). Az elmúlt időszak stabilitását mutatja az is, hogy a legutóbbi három immár 16-ról 24 fősre bővített Európa-bajnokságon egyaránt ott voltunk, és sorrendben a 13., a 20., illetve a 18. helyen zártunk. Tisztán a számok alapján tehát egy 64 csapatos vb-re való kijutásra nagyon jó esélyeink lennének.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni kell: tévedés lenne azt hinni, hogy ez a helyes út! Egy futballnemzet felemelkedése nem szólhat arról, hogy a partvonalon kívül várakozunk, amíg a FIFA addig tágítja a kapukat, amíg a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb mi is be nem férünk. Nem az adminisztratív hígításnak kell eljuttatnia minket a vb-re. A feladat adott: egy olyan válogatottat és futballhátországot kell felépíteni, amely a pályán mutatott teljesítménye, a játékerő és a szakmai munka alapján, alanyi jogon válik méltóvá a világbajnoki részvételre. A minőséget nem lehet létszámbővítéssel pótolni.

Egységes front a bővítés ellen: A kontinentális vezetők nem kérnek a megatornából

A világbajnokság 64 csapatosra történő duzzasztásának ötlete nem egy hirtelen sportszakmai felismerésből, sokkal inkább regionális érdekcsoportok és a FIFA hatalmi mechanizmusainak összefonódásából ered. A javaslat gyökerei 2025 márciusáig nyúlnak vissza, amikor Ignacio Alonso, az Uruguayi Labdarúgó-szövetség elnöke hivatalosan felvetette az ötletet a FIFA Tanácsának ülésén. Ezt a kezdeményezést karolta fel és képviseli azóta is agresszíven Alejandro Domínguez, a Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) elnöke és a FIFA alelnöke.

A globális futballdiplomácia reakciója viszont a hidegzuhannyal ért fel a számukra. A legfontosabb kontinentális szövetségek vezetői meglepő egységben intettek nemet a javaslatra. Aleksander Čeferin, az UEFA első embere nem teketóriázott, kertelés nélkül zsákutcának nevezte az elképzelést, de az észak-amerikai (CONCACAF) és az ázsiai (AFC) szövetség elnökei is határozottan beálltak a bővítést ellenzők táborába.

A szakmai aggályok sorfala megkerülhetetlen. A bírálók arra figyelmeztetnek, hogy a mezőny ilyen szintű felduzzasztása elkerülhetetlenül megölné a mérkőzések nívóját, tét nélkülivé silányítaná a selejtezőket, és a végsőkig kizsigerelné a futballistákat a már amúgy is pattanásig feszített versenynaptárban.

Különösen igaz ez a centenáriumi, 2030-as tornára, amely szervezési szempontból már most is a sporttörténelem legbonyolultabb vállalkozása. Az első, 1930-as montevideói vb emléke előtt adózva a nyitómeccseknek Dél-Amerika ad otthont, míg a torna érdemi része Marokkó, Portugália és Spanyolország szövetségében zajlik majd. Három kontinens hat országa – a logisztikai határokat már a 48 csapatos formátum is a végsőkig feszegeti.

A dél-amerikai oldal nyomulása persze nem véletlen: a háttérben kőkemény sportpolitika és anyagi kényszer áll.

• A 100 százalékos garancia: A 64 csapatos szisztéma azt jelentené, hogy a CONMEBOL mind a tíz tagországa automatikusan alanyi jogon ott lenne a vb-n. Ez óriási fegyvertény lenne a szervezetnek, és végre kijuttatná a kontinentális mezőnyből egyedüliként még soha nem kvalifikáló Venezuelát is.
  
• Az uruguayi stadioncsapda: Uruguayban a politika közvetlenül szorítja sarokba a sportvezetőket. A helyi sajtó (Búsqueda) értesülései szerint a Yamandú Orsi vezette kormány kerek-perec kijelentette: a legendás Centenario Stadion modernizációjára szánt állami és nemzetközi pénzcsapok csak akkor nyílnak meg, ha sikerül egynél több vb-mérkőzést kiküzdeniük a FIFA-nál.

Az ötlet mögött tehát nem a futball fejlesztése, hanem a dél-amerikai szövetség pozíciószerzése és a helyi stadionprojekt megmentése áll.

Következtetések

Bár a döntéshozók az újabb bővítés mellett a sportág demokratizálásával és a kisebb országok fejlesztésével érvelnek, a valós mozgatórugó a FIFA bevételeinek növelése és a kontinentális szövetségek feletti abszolút pénzügyi dominancia megszerzése.

Az UEFA elnöke, Aleksander Čeferin, a CONCACAF vezetője, Victor Montagliani, valamint az ázsiai szövetség elnöke, Salman bin Ibrahim Al Khalifa sejk által megfogalmazott aggályok teljesen megalapozottak: a további bővítés károsítaná a labdarúgás teljes rendszerét. A 48 csapatos formátum még megőrzött egy kényes egyensúlyt a globális integráció és a szakmai színvonal között, de a 64 csapatosra való duzzasztás már végérvényesen elvenné a világbajnokság exkluzív jellegét, jó eséllyel unalmas és színvonaltalan csoportköröket eredményezne, és csorbítaná azt a nimbuszt, amely a labdarúgó-világbajnokságot a világ legértékesebb sporteseményévé tette.

Kép forrása: mlsz.hu