Interjú Turi Gézával: húsz éve a Feröer-szigeteken – a Fradi elleni bravúrtól a válogatott történelmi sikeréig

Vannak pályafutások, amelyeket nem a szokványos sablonok írnak. Amikor Turi Géza 2002-ben bajnoki címet ünnepelt a Zalaegerszeg kapusaként, aligha gondolta volna, hogy szűk négy évvel később a Feröer-szigetekre igazol, és ott találja meg a második otthonát. Géza játékosként nagyszerű karriert futott be a szigeteken: négyszeres feröeri bajnok, négyszeres kupagyőztes és háromszoros szuperkupa-győztes lett, ma pedig a Klaksvík és a feröeri válogatott kapusedzőjeként dolgozik.

Edzőként aktív részese volt a KÍ Klaksvík történelmi, Fradi elleni Bajnokok Ligája-bravúrjának, a Konferencia-liga főtáblás menetelésének és a feröeri válogatott rekordot jelentő vb-selejtezős szereplésének is. De a Turi név nemcsak miatta hangzik jól a labdarúgás világában: a futball szeretete a családban is továbböröklődött. Fia, Turi Géza Dávid az angol Grimsby Townban nyújt kiemelkedőt, és a feröeri válogatott alapembere, míg lánya, Fanni édesapja nyomdokaiba lépve a Klaksvík női csapatának kapusaként már feröeri bajnoki címet is ünnepelhetett.

Interjúnkban az immár húsz éve a mintegy 55 ezer lakosú Feröer-szigeteken élő Turi Géza mesél a Magyarországról a szigetekre vezető útról, a beilleszkedésről és az elmúlt két évtized tapasztalatairól. Beszélgettünk a feröeri futball fejlődéséről, a válogatott történelmi vb-selejtezős szerepléséről, a Klaksvík nemzetközi sikereiről és a magyar labdarúgásról is. Természetesen a család sem maradhatott ki: szóba került fia pályafutása, valamint az is, hogyan élte meg édesapaként a Manchester United elleni emlékezetes győzelmet.

Magyarországtól a Feröer-szigetekig

2006-ban az NB I-es Tatabányától a Feröer-szigetekre igazoltál. Ez Magyarországról nézve meglepő váltásnak tűnhet. Honnan jött a lehetőség, és mi volt az első gondolatod, amikor meghallottad, hogy egy feröeri klub szerződtetne téged?

Először is, egyáltalán nem ez volt a tervem. Tatabányán úgy döntöttek, hogy egy fiatalabb, külföldi kapust igazolnak, így nekem nem igazán volt választásom. Már 33 éves voltam, és szerettem volna külföldön futballozni. Több külföldi próbajátékon is részt vettem, és mindenhol szerettek volna szerződtetni, de az ügynökömmel kapcsolatos, illetve egyéb adminisztrációs problémák miatt végül minden lehetőség meghiúsult.

Ekkor kaptam egy telefonhívást a Feröer-szigetekről, hogy egy csapat kapust keres. Ráadásul az együttes a következő évben az UEFA-kupában is szerepelt. A megkeresés teljesen váratlanul ért, hiszen azt sem tudtam pontosan, hol találhatók a Feröer-szigetek. Szeretem azonban a kalandokat, ezért belevágtam. Egyhetes kint tartózkodás után megállapodtunk egy nyolc hónapos szerződésben.

Mennyire volt nehéz a beilleszkedés? Mi jelentette a legnagyobb kihívást az új környezetben: a helyi életforma, az időjárás, a nyelv vagy valami egészen más?

A beilleszkedés egyáltalán nem volt nehéz. Nagyon barátságos emberek élnek itt. Azért is szerettem volna külföldre költözni, mert meg akartam tanulni idegen nyelveket. Akkoriban egy kicsit beszéltem angolul. Itt szinte mindenki jól beszél angolul, sokan dánul is, természetesen a helyi nyelv mellett.

Az időjárás természetesen egészen más, mint Magyarországon. Többet esik az eső, és nincs olyan nagy hőség, mint otthon. Ennek ellenére nagyon jól lehet itt élni.

Mikor fogalmazódott meg bennetek a feleségeddel, hogy hosszú távon is a Feröer-szigeteken szeretnétek élni? Mi szólt amellett, hogy végül ott rendezkedjetek be?

Amikor kijöttünk, a fiam négy és fél éves, a kislányom pedig mindössze nyolc hónapos volt. Miután lejárt a nyolc hónapos szerződésem, új ajánlatot kaptam. Megbeszéltük a feleségemmel, hogy ha hosszabb időre, például három évre kapok szerződést, akkor maradunk. Végül olyan ajánlatot tettek elénk, amit nem lehetett visszautasítani, így úgy döntöttünk, hogy itt maradunk.

Ha összehasonlítod a magyarországi és a feröeri életet, melyek a legfontosabb különbségek? Mi az, amit különösen megszerettél a szigeteken, és mi az, ami a mai napig hiányzik Magyarországról?

Itt nincs állandó rohanás, az emberek mindent nyugodtan, lazán intéznek. Mindenki imádja a focit, de ha a csapatának nem megy jól, akkor sem szidják a játékosokat vagy az edzőket. Egyszerűen elfogadják, hogy a másik csapat jobb volt.

Persze itt is mindenki győzni szeretne, és mindent megtesz a sikerért. A szurkolók természetesen csalódottak, ha kikap a csapatuk, de legalább lesz miről beszélniük a következő héten, és arról is, hogy miben kellene jobbnak lennie az együttesnek.

Több bajnoki címet, kupagyőzelmet és szuperkupát is ünnepelhettél a Feröer-szigeteken. Melyik sikeredre vagy a legbüszkébb, és miért?

Talán az első kupagyőzelmünkre, 2009-ben. Akkoriban a csapat a bennmaradásért küzdött, mégis sikerült 3–2-re legyőznünk az akkori bajnokot. Ez különösen emlékezetes siker volt számomra.

A feröeri futball fejlődése és a válogatott

A feröeri labdarúgás az elmúlt években sokat fejlődött, és egyre több játékos jut el erősebb európai bajnokságokba. Szerinted mi áll ennek a fejlődésnek a hátterében?

Az elmúlt húsz évben itt is sokat változott a sporthoz való hozzáállás. Ma már heti négy-öt edzés van, emellett hétvégén természetesen mérkőzéseket játszanak. A sportinfrastruktúra is rengeteget fejlődött.

A fiataloknak lehetőségük van arra, hogy már egészen fiatalon külföldön is kipróbálják magukat. Sokan már 17–18 évesen a helyi legmagasabb osztályban futballoznak, így korán megtapasztalják, milyen a felnőttbajnokságban játszani.

A Feröer-szigetek válogatottja 12 pontot szerzett a 2026-os vb-selejtezőkön, ami története legjobb eredménye, ráadásul Montenegrót és Csehországot is legyőzte. Mennyire számítottatok ilyen szereplésre a sorozat előtt? Mi volt a célkitűzésetek?

A célunk az volt, hogy minél több pontot gyűjtsünk, többet, mint az előző selejtezősorozatban. Szerettünk volna úgy futballozni, hogy a mérkőzések után mindenki azt mondja: nagyon nehéz ellenünk játszani.

Nem számítottunk arra, hogy olyan csapatokat is le tudunk győzni, mint Csehország, de addigra összeállt a csapat, és azon a mérkőzésen szinte minden összejött. Így sikerült meglepnünk őket.

A világ labdarúgásában egyre nagyobb hangsúlyt kap a fiatalítás, és sok fiatal játékos már külföldön, erősebb bajnokságokban futballozik hétről hétre. Szerintem ez nagyon sokat számít a nemzetközi mérkőzéseken.

Mit gondolsz, reális cél lehet a Feröer-szigetek számára, hogy egyszer kijusson egy Európa-bajnokságra, például a Nemzetek Ligáján keresztül? Mi hiányzik még ehhez a leginkább?

Természetesen mindenki erről álmodik, de szerintem egyelőre ez még csak álom. A Nemzetek Ligájában jól állunk, de még két mérkőzés hátravan. Szeretnénk megszerezni a csoport első két helyének valamelyikét, utána pedig meglátjuk, mi történik.

Mi jelenti a legnagyobb akadályt a feröeri labdarúgás további fejlődése előtt? A szűk merítési lehetőség?

Ez valóban így van: mindig lesz egy-két kiemelkedő képességű játékos, de a futballhoz tizenegy ember kell. Nagyon nehéz olyan csapatot kialakítani, amelyben minden játékos magas szinten tud futballozni. A kiválasztásnál a viszonylag kis játékosállomány hatalmas hátrányt jelent.

A Klaksvík és a nemzetközi kupasikerek

A Klaksvík az elmúlt években a feröeri futball meghatározó klubjává vált, és a nemzetközi porondon is felhívta magára a figyelmet. Mitől lett ennyire versenyképes az egyesület, és miben különbözik a többi feröeri klubtól?

A klub hazahívta a válogatott játékosait, és jó szerződéseket ajánlott nekik. Így sikerült egy olyan csapatot összeállítani, amelyben több nemzetközi tapasztalattal rendelkező futballista is szerepelt. Ez rendkívül sokat jelent a nemzetközi mérkőzéseken.

A tapasztalat ilyenkor nagyon fontos: tudod, hogyan kell ilyen mérkőzéseken futballozni, mikor kell lassítani a játékot, mikor érdemes kontrát vezetni, és hogyan lehet kihasználni az ellenfél gyengeségeit.

A 2023/24-es Bajnokok Ligája-selejtezőben a Klaksvík kiejtette a Ferencvárost. A párharc előtt mennyire bíztatok a továbbjutásban? Milyen elvárásokkal vágtatok neki a párharcnak?

Én személy szerint nem igazán bíztam a továbbjutásban. Ismertem a Ferencvárost, és tudtam, hogy nagyon jó csapat. Már egy kisebb arányú vereséggel is elégedett lettem volna. Az itthoni 0–0-s eredmény elfogadható volt, de ami Magyarországon történt, arra senki sem számított.

Milyen volt a hangulat az öltözőben a Ferencváros elleni visszavágó után, majd hazafelé a repülőn? Hogyan fogadták Feröeren, hogy a Klaksvík búcsúztatta a magyar bajnokot?

A mérkőzés után hatalmas ünneplés volt. Szinte senki sem hitte el, ami azon az estén történt.

Hazafelé azonban már a következő mérkőzésről beszélgettünk az edzői stábbal. Ilyenkor nagyon kevés időnk van a következő találkozóig, ráadásul nálunk nincs tíz-húsz ember, aki az ellenfelet elemzi és kidolgozza, hogyan kellene játszanunk ellene. Ezeket a feladatokat itt mind magunk végezzük.

A Ferencváros és a svéd Häcken kiejtése után a Klaksvík a Konferencia-liga főtábláján szerepelt. Ott a szlovén bajnokot is legyőztétek, a Lille-lel pedig döntetlent játszottatok. Mennyire volt különleges időszak ez a klub életében?

Mivel ilyen korábban még soha nem történt, az egész Feröer-szigeteken mindenkit érdekelt, hogyan fogunk szerepelni. Ráadásul két skandináv bajnok ellen is pályára léphettünk, így ezeket a mérkőzéseket különösen nagy figyelem kísérte.

A csoportmérkőzéseken minden csapat rendkívül erős, és nagyon nehéz ellenük játszani. Éppen ezért különösen jó érzés volt, hogy néhány csapat ellen pontot vagy pontokat tudtunk szerezni.

Nagyságrendileg mekkora költségvetésből gazdálkodik egy feröeri élvonalbeli klub? Mennyire jellemző, hogy a játékosok a futball mellett civil munkát is végeznek?

Ez klubonként nagyon változó. Három-négy csapatnak sokkal nagyobb a lehetősége és a játékosállománya. Ezeknél a kluboknál már sok olyan játékos van, aki kizárólag a futballból él. A többi csapatnál viszont a játékosok többsége a futball mellett dolgozik is.

Magyar futball és család

Húsz éve élsz a Feröer-szigeteken. Mennyire követed a magyar futballt, és hogyan látod annak helyzetét a szigetekről nézve?

Nem nagyon követem a magyar bajnokságot, és mérkőzéseket is csak nagyon ritkán tudok nézni.

Azokban a mérkőzésekben, amelyeket láttam, azt tapasztaltam, hogy kevés volt a nagy sebességű futás. Sokszor úgy tűnt, hogy csak a labdát birtokló játékos mozog, a többiek pedig szinte állnak a pályán.

Talán ez is az egyik oka annak, hogy a magyar csapatok – a Ferencvárost leszámítva – nem mindig tudnak jól teljesíteni az európai kupamérkőzéseken, hiszen ott sokkal többet és nagyobb sebességgel kell mozogniuk, mint amihez a hazai bajnokságban hozzászoktak.

A fiad, Turi Géza Dávid, jelenleg az angol negyedosztályú Grimsby Town játékosa, és remek formában futballozik. Szerinted milyen szintre juthat el a pályafutása során? Miben látod a legnagyobb erősségét?

Remélem, hogy még egy vagy akár két szinttel feljebb tud lépni az angol bajnokságokban. A legnagyobb erőssége a játék olvasása és a labdakezelése ,a társak helyzetbe hozása. Nyomás alatt is jól látja meg a megoldásokat, és jó helyre passzolja a labdát.

Nagy feladata van a védekezésben, de már a támadások befejezésében is egyre többször részt vesz. Szerintem ezen a területen a legtöbbet az utóbbi időben fejlődött.

A fiad tavaly játszott azon a Ligakupa-mérkőzésen, amelyen a Grimsby kiejtette a Manchester Unitedet – éppen 23 évvel azután, hogy te magad is pályára léptél az MU ellen. Mit éreztél ekkor édesapaként? Mennyire tudod ilyenkor félretenni a szakmai szempontokat, és egyszerűen csak örülni a sikereinek?

Nagyon büszke voltam rá, hogy a fiam egy ilyen nagy csapat ellen játszhatott egy ilyen mérkőzésen. Természetesen visszanéztem a találkozót, majd néhány nappal később beszélgettünk arról, hogy miben kellene még fejlődnie neki és a csapatnak.

Géza Dávid a feröeri válogatott meghatározó játékosa is. Felmerült valaha, hogy a magyar válogatottban szerepeljen? Volt érdeklődés Magyarországról, vagy viszonylag egyértelmű volt számára, hogy Feröert választja?

17 éves volt, amikor felvettem a kapcsolatot az MLSZ-szel. Akkor azt a tájékoztatást kaptam, hogy szerepel egy adatbázisban, amelyben a magyar származású, külföldön futballozó fiatal játékosokat tartják nyilván, akik később akár a magyar válogatott számára is érdekesek lehetnek.

Ekkoriban az U17-es válogatott edzője felhívott, hogy szeretné, ha Géza részt venne egy összetartásban. Sajnos azonban kiderült, hogy Géza időközben már az U18-as korosztályba lépett, így végül ebből nem lett semmi. Ezt követően már nem érkezett újabb megkeresés Magyarországról.

Amikor Angliába került, még nem játszhatott a feröeri felnőttválogatottban, mert a szükséges papírjai nem voltak rendben. Ekkor felvetettük neki, hogy mi történne, ha a magyar válogatott most megkeresné, és melyik országot választaná. Nem kaptunk egyértelmű választ.

Végezetül jöjjön egy rejtély megfejtése! Te kapus voltál, a lányod, Fanni szintén ezt a posztot választotta. A fiad hogyan maradt ki ebből a családi hagyományból?

Géza is kipróbálta, milyen kapusnak lenni, de úgy gondolom, jobban szereti kergetni a labdát, mint a kapuban állni és várni a lehetőséget, hogy hozzáérhessen. 🙂

Köszönöm szépen Turi Gézának az őszinte, tartalmas beszélgetést és azt, hogy megosztotta velünk a Feröer-szigeteken szerzett tapasztalatait.

Horváth Zsolt
a valogatottfoci.hu alapítója és szerzője