Szoboszlai Dominik emberi nagysága – a kapitány, aki nemcsak a pályán vezér
A modern futball világában legtöbbször a statisztikák, a gólok és a trófeák kerülnek a reflektorfénybe. Pedig vannak olyan pillanatok is, amelyek nem jelennek meg a meccsösszefoglalók fő jelenetei között, mégis rengeteget elárulnak egy játékos személyiségéről. Az elmúlt másfél hónapban két ilyen jelenet is bejárta a közösségi médiát, és mindkettő ugyanarról az emberről szólt: Szoboszlai Dominikról.
A huncut „BL-affér” Isztambulban
Kedden este a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének odavágóján a Galatasaray–Liverpool mérkőzés előtt izzott a levegő Isztambulban. Pokoli hangulat a RAMS Parkban, a tét hatalmas, a feszültség tapintható volt. Ám a kezdő sípszó előtt történt valami, ami többet mondott minden taktikai elemzésnél.
Szoboszlai Dominik és Sallai Roland – a magyar nemzeti csapat két alapköve – ezúttal riválisként vonult ki a gyepre. Azonban az angol és a török óriásklubok szorításában is azonnal egymásra találtak. Dominik a melegítés perceiben a tőle megszokott lazasággal, hátulról közelítette meg a gyanútlan Sallait, majd játékosan belerúgott barátja hátsójába. A „Galata” szélsője egy másodpercre meglepődött, de amint meglátta a tettes vigyorgó arcát, már mosolyogva fordult meg. A következő másodpercben pedig a két magyar játékos összeölelkezve üdvözölte egymást.
Ez a rövid, bohókás, szívmelengető jelenet sokkal többről szólt, mint egy baráti ugratásról. Azt mutatta meg, hogy Szoboszlai még a világ legnagyobb klubszínpadán, óriási nyomás alatt is az a közvetlen, felszabadult srác maradt, akit a válogatottból ismerünk.
Egy pacsi, amely generációkat köt össze
Nem ez volt az egyetlen pillanat az elmúlt időszakban, amely sokat elmondott Szoboszlai személyiségéről.
Január 24-én a Premier League 23. fordulójában a Bournemouth a Liverpoolt fogadta. A mérkőzés hajrájában a Ferencvárostól frissen igazolt, 20 éves Tóth Alex csereként pályára lépett, és ezzel bemutatkozott az angol élvonalban. Amikor a fiatal magyar középpályás elfutott Szoboszlai mögött, Dominik nem fordult hátra, nem kereste a pillanatot a kamerák kedvéért. Egyszerűen csak hátratette a kezét. Tóth Alex azonnal értette az üzenetet, és futás közben egy gyors lepacsizással üdvözölte válogatottbeli csapattársát.
Ez a spontán mozdulat egy hallgatólagos, de annál erősebb üzenet volt: „Üdv a pályán, öcsi. Jó látni, hogy itt vagy!” Egy igazi klasszis fogadta így a következő magyar generáció egyik legígéretesebb tagját.
Az egész jelenet mindössze egyetlen másodpercig tartott, mégis rendkívül beszédes volt.
A kapitány, aki nemcsak a pályán vezér
Szoboszlai Dominik a világ egyik legpatinásabb klubjában futballozik, de ezekből az apró jelenetekből látszik igazán, miért is ő a magyar együttes kapitánya.
A kapitányság ugyanis nem csupán a lőtt gólokról és a fizikai teljesítményről szól. Arról is, hogy valaki milyen ember, és képes-e összefogni egy közösséget. Dominik újra és újra bebizonyítja, nemcsak kivételes futballista, hanem kortól, klubszíntől és játéktudástól függetlenül ő az a kapocs, aki összetartja a magyar válogatott játékosait.
Legyen szó egy barát megvicceléséről a BL-nyolcaddöntő előtt vagy egy fiatal tehetség bátorításáról a Premier League-ben – Szoboszlai Dominik nemcsak a lábaival, hanem a szívével is vezér. Ez az a mentalitás, ezek az apró őszinte gesztusok mutatják meg a legjobban, hogy a magyar válogatott csapatkapitányi karszalagja valóban az ő karján van a legjobb helyen.
Mert a kapitány nemcsak a pályán vezér – hanem emberként is az.
Kiemelt kép forrása: mlsz.hu
