Magyar válogatott: stabilizálódó védekezés és új nyertesek a két felkészülési meccs tanulságai
A magyar válogatott az elmúlt napokban két felkészülési mérkőzést játszott a Puskás Arénában: Szlovéniát 1–0-ra legyőzte, míg Görögország ellen 0–0-s döntetlent ért el. A találkozók nem csupán az eredmények miatt voltak tanulságosak, hanem az egyéni teljesítmények és a szerkezeti kérdések szempontjából is fontos következtetések levonására adtak lehetőséget. Marco Rossi csapata több poszton is megerősítést kapott, miközben néhány kérdőjel továbbra is nyitva maradt az őszi Nemzetek Ligája-mérkőzések előtt.
Tóth Balázs: megvan az első számú kapus!
A két mérkőzés egyik legnagyobb nyertese egyértelműen Tóth Balázs volt. A kapus végig magabiztos teljesítményt nyújtott, fellépése nyugalmat sugárzott, ami az ő posztján kulcsfontosságú.
A modern futball egyik alapkövetelménye, hogy a kapus ne csak védjen, hanem aktívan részt vegyen a játéképítésben is – Tóth ebben is kiválóan teljesített. A szlovénok ellen 21/21, a görögök ellen 13/13 passzal zárt saját térfélen, azaz 100%-os pontosságot hozott, ami jelentősen segítette a labdakihozatalunkat.
Teljesítménye alapján kijelenthető: a magyar válogatott megtalálta az első számú kapusát a következő évekre. Ráadásul mögötte már ott kopogtat az új generáció, többek között Yaakobishvili Áron és Pécsi Ármin személyében – ez a poszt hosszú távon is biztosítottnak tűnik.

Belső védők: Orbán továbbra is alap, Dárdai belépett
A védelem tengelye stabilan működött. Willi Orbán ismét bizonyította, hogy miért játszik egy topbajnokság élcsapatában: megbízható, higgadt teljesítményt nyújtott, a két mérkőzésen mindössze egy fejpárbajt (7/6) veszített el.
Mellette Dárdai Márton is meggyőzően játszott. A görögök elleni mérkőzésen több támadás is az ő előkészítéséből indult, kettőből nagy helyzet alakult ki, ami jól mutatja, hogy nemcsak védekezésben, hanem a támadójáték építésében is hasznos.
Az eddig látottak alapján az Orbán–Dárdai páros komoly eséllyel lehet az őszi Nemzetek Ligája-meccsek alapja.
Szélső védők: Kerkez stabil, jobb oldalon kérdőjelek
A két szélen már vegyesebb a kép. Kerkez Milos harcos, energikus játékot hozott, mentalitásával nincs gond, ugyanakkor továbbra is látszik, hogy a válogatottban még nem tudja teljesen reprodukálni klubformáját.
A jobb oldalon viszont egyértelmű a probléma. Bolla Bendegúz klubformája egyelőre nem jelenik meg a válogatottban: Szlovénia és Görögország ellen is gyenge teljesítményt nyújtott, Marco Rossi pedig mindkét alkalommal már a félidőben lecserélte – teljesen indokoltan.
Osváth Attila viszont csereként pozitív benyomást keltett mindkét mérkőzésen, beadásaiban volt veszély, az első mérkőzésen az ő beadása után született a győztes gól. Ugyanakkor kérdés, hogy erősebb ellenfelek ellen mennyire lenne stabil választás.
Loic Nego visszatérése hozhat rövid távú megoldást, de 35 évesen hosszú távon már nem jelent perspektívát ezen a poszton.
Vitális Milán: a legnagyobb nyertes
A két mérkőzés legnagyobb nyertese minden kétséget kizárólag Vitális Milán volt. Mindkét találkozón jól teljesített:
- passzpontosság: 91% és 86%
- labdaszerzések: 9 és 7
- párharcok: 11–11, ~60%-os hatékonysággal
Játéka energikus, önbizalommal teli volt, képes tehermentesíteni a támadókat, és mélységi szervezőként is hasznos lehet.
Minden jel arra utal, hogy Schäfer Andrással együtt stabil tengelyt alkothat a védelem előtt.

Tóth Alex: tehetség, de még kevés
Tóth Alex esetében egyértelműen benne van a potenciál, de jelenleg nincs játékban, ami nagyon látszik is. A görögök ellen már biztatóbb volt a teljesítménye, de összességében egyik mérkőzésen sem tudott meggyőző játékot letenni az asztalra.
Sallai veszélyes, de hiányzik a befejezés
Sallai Roland mindkét mérkőzésen a legaktívabb támadó volt, helyzetekig is eljutott, de gólt nem szerzett. A kapu előtti hatékonyság hiánya szembetűnő.
Ebben szerepet játszhat az is, hogy klubcsapatában a török Galatasaray-ban, szinte mindig a jobbhátvéd szerepkörben számítanak rá, emiatt hiányzik belőle a kapu előtti „gyilkos ösztön”.
Szoboszlai: stabil, de most nem extra
Szoboszlai Dominik jól teljesített, de ezúttal nem emelkedett ki, a klasszis megmozdulások a szólóját leszámítva most elmaradtak.

A csatárkérdés: Varga hiánya érződik, de jön az utánpótlás
A 9-es pozícióban egyértelműen látszott Varga Barnabás hiánya: nélküle a támadójáték kevésbé hatékony.
Ugyanakkor hosszabb távon van ok bizakodásra. A 19 éves Kovács Bendegúz személyében egy rendkívül ígéretes csatár bontogatja szárnyait. A gólérzékeny támadó 199 centiméteres magasságához kiváló technikai képzettség társul, ami ritka kombináció a magyar futballban. Ha Bendegúz továbbra is ilyen ütemben lépi át a szinteket Hollandiában, hamarosan nemcsak az Alkmaar felnőtt csapatában, hanem a nemzeti együttes címeres mezében is pályára léphet.
Cserék: Redzicben komoly potenciál
A cserejátékosok közül Redzic tetszett leginkább. Az első mérkőzésen kifejezetten jól szállt be, a másodikon kezdőként már kevesebb lehetősége volt, de így is volt egy remek összjátéka Sallai Rolanddal, amely ziccerhez vezetett.
Dinamikus, robbanékony szélső, aki jól cselez, és a Red Bull Salzburg rendszerében fejlődik – ez önmagában komoly ajánlólevél. Benne van, hogy idővel kezdőjátékossá válik a válogatottban.
Zárszó: stabilabb védekezés, működő rendszer
A vb-selejtezők során a négyvédős rendszerre való átállás támadásban több kreativitást hozott a magyar válogatott játékába, ugyanakkor a védekezés visszaesett. A mostani két mérkőzésen viszont már kiegyensúlyozottabb képet láthattunk: a csapat ezúttal nem kapott gólt, ami az utóbbi időszakban ritkaságnak számított. Még beszédesebb adat, hogy a szlovénok ellen mindössze 0,28-as, a görögök ellen pedig 0,47-es xG-t (várható gólok) engedélyezett az ellenfélnek. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy sikerült stabilizálni a védekezést, ami célkitűzés volt erre a két meccsre, és kulcsfontosságú alapot adhat a folytatáshoz.
A letámadás összességében működött, ugyanakkor a labdaszerzések utáni pontatlanság miatt több ígéretes helyzet is kimaradt. A négyvédős rendszer egyik előnye az ötvédős felállással szemben többek közt pont az, hogy egy plusz játékos kerül a középpályára, ami hatékonyabb presszinget tesz lehetővé.
Összességében a magyar válogatott a jelenlegi játékoskeret minőségét figyelembe véve korrekt teljesítményt nyújtott. A rendszer működőképesnek tűnik, Vitális Milán személyében új alapember tűnt fel, míg Redzic a jövő egyik ígéreteként jelentkezett be.
A folytatás júniusban következik, hazai pályán Finnország ellen – ahol már az eddig felépített alapokra lehet tovább építkezni.
Képek forrása: mlsz.hu
