A kétarcú meccs: Írország – Magyarország 2-2! Értékelés 8 pontban!

A magyar válogatott dublini vendégszereplése minden szempontból emlékezetesre sikerült. Varga Barnabás és Sallai Roland gyors góljaival úgy tűnt, biztos győzelem felé tart Marco Rossi csapata, ám Sallai felelőtlen piros lapja után teljesen megváltozott a mérkőzés képe. A mieink végül emberhátrányban, hősies védekezéssel ugyan, de kiengedték a győzelmet a kezükből, és be kellett érniük egy döntetlennel. Az alábbiakban nyolc pontban értékeljük a látottakat.

1. Remek kezdés
A magyar válogatott az első negyedórában, úgy játszott, mintha nem idegenben 50 ezer ír előtt játszana, hanem itthon a Puskásban 60 ezer magyar szurkoló előtt. Irányítottuk a játékot, birtokoltuk a labdát, az írek nem voltak meccsben. Megérdemelten szereztünk kétgólos előnyt, köszönhetően Styles harcosságának, Varga Barni igazi csatárerényeket felvonultató góljának, valamint a Szoboszlai remek szögletére tudatosan érkező Sallainak, aki gyönyörű szép gólt fejelt az ír kapu jobb oldalába. Jó volt nézni, ami a pályán történik!

2. Az írek feljövetele
Az első 20 perc után változott a játék képe, feljöttek az írek. Ebben semmifajta meglepetés nem volt, azt senki sem gondolhatta, hogy ilyen fölényben leszünk az egész mérkőzésen, mint az első negyedórában voltunk. A játék kiegyenlítettebbé vált, de igazából nem volt miért aggódnunk, hisz bár próbáltak támadni a hazaiak, sok elképzelés nem volt a játékukban, a magyar csapat magabiztosan őrizte az előnyét. Sőt nagyobb esély volt arra, hogy 3-0 lesz, mint 2-1. Mi futballoztunk, ők küzdöttek, harcoltak!
Ha a félidő vége felé Bolla passza után Sallainak sikerül betalálni, eldől a meccs, sajnos nem ez történt. Az írekről mindent elmond, hogy az első lehetőségükre az első félidő legvégéig kellett várni, mikor Orbán rosszul helyezkedett, s Evan Ferguson át tudta venni a labdát, de szerencsére nem a legjobb megoldást választotta, s a félmagas lövését Dibusz szépen védte.

3. Fegyelmezett játék, nagyszerű első félidő
Az első félidő összességében egyértelműen a mienk volt. Koncentráltak voltunk, fegyelmezettek, zártan védekeztünk, a játékosok nagyon szépen kisegítették egymást. Egy szavunk nem lehet az első félidőre, így kell játszani egy fontos vb-selejtezőn!

4. Az ír szépítés
Várható volt, hogy a szünetben Heimir Hallgrímsson felrázza az övéit, s számíthattunk rá, hogy a második játékrész elején nagyon nekünk jönnek, minden mindegy alapon. Ez így is történt, s egy szerencsés góllal össze is jött a szépítés.
Itt lehet vitatni a gól szabályosságát, hogy szabályos volt-e vagy sem, inkább nem, de az is tény, hogy játékvezetője válogatja, hogy megadja vagy sem, a német sporttárs megadta.
Azonban, hogy egy ilyen helyzet kialakuljon, odáig nem szabadott volna eljutni! Hisz a problémák ott kezdődtek, hogy Dibusz a szabadrúgást, ami nem volt sem jó, sem pedig erős lövés, középre ütötte ki, ami alapszabály, hogy oda ne! Minden jó lett volna: fölé, oldalra, csak középre ne, ezt követően nem tudtunk felszabadítani, s futottunk az események után.

5. Sallai kiállítása
A gól után elvesztettük a koncentrációt, Sallai pedig a fejét vesztette el, törlesztett, az ilyet a mai futballban nem tolerálják, a kiállítás jogos volt. Sallai Roland nagy felelőtlenséget követett el, nagyon nehéz helyzetbe hozta társait!
És itt egy új mérkőzés kezdődött. Bár a kiállítás után még kb. 10 percig Bollának három lehetősége is volt, hogy megrúgjuk a harmadikat, utána ahogy telt az idő, egyre nyomasztóbb fölénybe kerültek az írek.
Olyan játék alakult ki, ami nekik kedvezett: beívelések, légi párbajok, brusztolás. A magyar csapat hősiesen küzdött, de várható volt, hogy egyszer lesz egy szabad ember, vagy rosszul pattan a labda számunkra. Nagyon benne volt a pakliban, hogy ezt így ilyen formában sajnos nem lehet kihúzni. A hazaiak ipari mennyiségű beíveléssel operáltak, szerencsére ezek többsége nagyon gyenge, pontatlan volt. Ennek ellenére Dibusznak több védése is volt, a legnagyobbat egyértelműen Azaz közeli fejesénél mutatta be, ahol látványos vetődéssel mentette meg a kapunkat a góltól.

6. A hosszabbításban jött az egyenlítés
Már hosszabbításban jártunk, mikor jött a hibapont a magyar védekezésben, melyet a csereként beállt Idah kihasznált, ezt az írek szépen lejátszották, kihasználták az emberelőnyüket. 2-2 a vége, bosszantó pontvesztés!

7. Ki a hibás?
Miért nem tudtunk nyerni? Könnyű lenne mindent rákenni a játékvezetőre, aki következetlen volt, nem tudott a pályán rendet tartani, nagy része volt abban, hogy ez a meccs inkább kinézett egy rögbimeccsnek, mint futballnak. A megadott ír gól is vitatható volt! De, ha a második félidőben ugyanúgy koncentráltak maradunk, a játékra fókuszálunk, mint az elsőben, akkor most zsákban lenne a három pont. Akkor Sallai agya sem szállt volna el, s ha ő a pályán van, nehezen tudom elképzelni, hogy ez az ír csapat pontot szerez ellenünk.

8. Félig tele vagy félig üres a pohár?
Ha meccs előtt azt mondják 2-2, azonnal aláírtam volna, de így a meccs képét látva inkább az utóbbi, hisz nagyságrendekkel jobban tudunk focizni, mint az írek, s ha nem hagyjuk magunk kizökkenteni, akkor most nagyon tudnánk örülni. De ez most már a múlt, a hibákat ki kell elemezni, s tanulni belőle, s mától már előre kell nézni a következő meccsre.
Ami pozitívum, hogy világosan láthattuk, hogy ha magyar csapat a játékra koncentrál, akkor ebben a csoportban mi vagyunk a második legerősebb csapat! Emellett nem kerültünk lépéshátrányba legfőbb riválisunkkal szemben, sőt van egy hazai meccsünk ellenük! S a tegnapi teljesítményre, s még az eredményre is lehet alapozni, építeni, még ha keserű is most a szánk íze.

Kép forrása: mlsz.hu