Bosnyák csoda Zenicában: Olaszország harmadszor marad le zsinórban a vb-ről + videó
A nemzetközi labdarúgás történetében ritkán adódik olyan pillanat, amikor a sportág hagyományos hierarchiája és a feltörekvő nemzetek elszántsága ilyen drámai és sorsfordító módon ütközik.
Bosznia-Hercegovina válogatottja egy végletekig kiélezett, érzelmektől túlfűtött mérkőzésen, 1-1-es rendes játékidőt és hosszabbítást követően, büntetőpárbajban 4-1 arányban múlta felül a négyszeres világbajnok Olaszországot. Ez a győzelem nem csupán a balkáni állam történetének második világbajnoki részvételét biztosította, hanem egyúttal véglegessé tette az olasz labdarúgás modern kori tragédiáját: az „Azzurri” zsinórban harmadszor marad le a világ legfontosabb futballeseményéről.
A zenicai katlan: papírforma ellen a „pokolban”
A pótselejtező döntője előtt a hangulat pattanásig feszült volt. Bosznia útja a döntőig Wales tizenegyesekkel történő legyőzésén keresztül vezetett, míg Olaszország Észak-Írországot búcsúztatta sima 2-0-s sikerrel az elődöntőben. Az elemzők és a fogadóirodák egyértelműen Olaszországot tartották az esélyesnek, 1.57-es oddsot kínálva győzelmükre, míg a hazaiak sikere 6.50-es szorzóval kecsegtetett. Csakhogy a Bilino Polje atmoszférája, a híres „balkáni katlan” most is felülírta a számításokat.
Kean szárnyalt, Bastoni „kaszált”
Olaszország számára a találkozó ígéretesen indult. A 15. percben Moise Kean, a Fiorentina csatára kihasználta a bosnyák kapus, Nikola Vasilj óriási hibáját. Vasilj egy rossz passzal közvetlenül Nicolò Barellát hozta helyzetbe, aki azonnal Keanhez továbbított. A támadó 18 méterről precízen csavart a kapu bal oldalába, ezzel zsinórban hatodik egymást követő válogatott meccsén volt eredményes (6 mérkőzés, 8 gól).
A korán bekapott gól után nem omlott össze a bosnyák együttes, ugyanakkor az olaszok összességében stabilan tartották az eredményt. A 41. percben azonban váratlanul minden megváltozott: Alessandro Bastoni, az olasz védelem oszlopa, egy elkésett belépővel elkaszálta a gólhelyzetben kitörő Amar Memićet. Clément Turpin játékvezető azonnal felmutatta a piros lapot, mivel Bastoni utolsó emberként szabálytalankodott. Gennaro Gattuso szövetségi kapitány kényszerűségből átszervezte csapatát, egy támadót, Reteguit feláldozva Federico Gatti behozatalával a védelem stabilizálása érdekében.
A DVTK és a DVSC korábbi légiósa sokkolta az olaszokat
A fordulást követően az emberelőnyben játszó bosnyákok mezőnyfölénybe kerültek, de a 60. percben Kean lábában ott volt a meccslabda: a csatár azonban ziccerben a kapu fölé bombázott. A kihagyott lehetőség a 79. percben bosszulta meg magát. Bár Donnarumma a 72. percben Tahirovic lövésénél még bemutatott egy bravúrt, hét perccel később már ő is tehetetlen volt. Dedic jobb oldali beadása után Edin Džeko fejesét még ki tudta ütni, de a kipattanóra Haris Tabaković érkezett a leggyorsabban, és közelről a hálóba pofozta az egyenlítő gólt.
Érdekesség: A gólszerző Tabaković neve ismerősen csenghet a magyar szurkolóknak, hiszen korábban a DVSC és a DVTK színeiben is futballozott az NB I-ben, most pedig ő lett az olaszok rémálma.
Pszichológiai összeomlás a büntetőpontnál
A hosszabbításban Francesco Pio Esposito fejesénél Vasilj javította korábbi hibáját, így maradt az 1–1, és jöhettek a tizenegyesek. Az olaszok itt teljesen szétestek: Esposito a kapu fölé lőtt, Bryan Cristante kísérlete pedig a felső lécről vágódott vissza. Ezzel szemben a bosnyákok nem remegtek meg, mind a négy lövőjük betalált, 4-1-re megnyerve a párbajt.
Ez azt jelentette, hogy a 3,4 milliós Bosznia-Hercegovina 2014 után története során másodszor jutott ki a labdarúgó világbajnokságra. A győzelem pillanatában zenicai stadionban hatalmas örömünnep vette kezdetét, a hazai játékosok és a közönség extázisban ünnepelt, volt mit! Ezzel szemben az olasz játékosok megtörten hagyták el a pályát, Olaszország ezzel az első korábbi világbajnok lett, amely három egymást követő alkalommal nem jutott ki a tornára.
Nézd meg a bosnyák-olasz büntetőpárbajt 47 másodpercben
Az olasz válság számokban
Az olasz futball mélyrepülése döbbenetes:
- Utoljára 2006-ban játszottak vb-egyeneskieséses meccset, amikor világbajnokok lettek.
- Azóta: két csoportkörös búcsú (2010, 2014) és három sikertelen kvalifikáció (2018, 2022, 2026).
- Egy teljes generáció nő fel úgy Olaszországban, hogy nem látta a válogatottat világbajnokságon.
Bosznia: a káoszból az eufóriába
A Bosznia-Hercegovina válogatottja ezzel szemben teljesen más utat járt be.
A 2010-es évek aranygenerációja – Džeko, Miralem Pjanić, Vedad Ibišević – után hosszú visszaesés következett. A minőség csökkent, a szövetség pedig káoszba süllyedt. 2017 és 2024 között nyolc (!!!) szövetségi kapitány váltotta egymást. Volt időszak, amikor másfél év alatt négy különböző edző irányította a csapatot.
Ebben a közegben érkezett meg Sergej Barbarez – edzői tapasztalat nélkül.
Kezdése katasztrofális volt:
- első 8 meccs: 2 döntetlen, 6 vereség
- gólkülönbség: 4–21
A Nemzetek Ligája 2024-2025-ös kiírásában súlyos vereségek (2-5 Hollandia, és 0–7 Németország ellen) jelezték, mennyire mélyen van a csapat. Ebben a sorozatban a mieinkkel is összecsaptak Barbarezék, a Puskásban 0-0-át játszottunk velük, idegenben viszont Szoboszlai duplájával sima 2-0-s magyar siker született. Nem csoda, hogy csoport utolsóként mindössze 2 pontot szerezve kiestek az NL A divíziójából.
És mégis: valami lassan megváltozott
A vb-selejtezők során az addig kilátástalannak tűnő bosnyákok azonban szépen lassan, lépésről, lépésre stabilabbá váltak. Felépítették magukat, kulcsmeccseket nyertek (például Románia ellen oda-vissza), és ugyan csoportgyőzelemről lecsúsztak, a pótselejtezőben mentálisan rendkívül erősnek bizonyultak.
Wales és Olaszország ellen is:
- hátrányból álltak fel hajrában szerzett gólokkal
- kiharcolták a hosszabbítást
- és megnyerték a büntetőpárbajokat
Ez már nem véletlen. Ez karakter.
Edin Džeko: egy korszak lezárása
A történet középpontjában ott áll Edin Džeko.
40 évesen, csapatkapitányként nemcsak gólt szerzett az eldöntő 86. percében, mellyel hosszabbításra mentette a párharcot, hanem vezére volt ennek a csapatnak – mentálisan és játékban is. Az ő pályafutása szinte egybeforrt a bosnyák futball történetével.
Ha valóban az utolsó nagy tornája lesz, akkor ennél méltóbb lezárást aligha lehetne írni.
Összegzés: több mint egy meccs
Ez a mérkőzés túlmutat önmagán. Bosznia-Hercegovina számára a győzelem a kitartás, az identitás és az újrakezdés története: egy országé, amely még mindig keresi önmagát – és közben a futballban talál kapaszkodót. Olaszország számára viszont egy fájdalmas tükör: egy rendszeré, amely hosszú ideje nem találja a helyét a modern futballban.
A zenicai este így egyszerre szólt felemelkedésről és hanyatlásról. Miközben Bosznia-Hercegovina eksztázisban ünnepel, egy kérdés ott lebeg az olasz futball felett: hogyan lehet innen visszatérni?
Kiemelt kép forrása: mlsz.hu
