Interjú Végh Andrással a Magyarvalogatott.hu szerzőjével!

Egy év elteltével ismét lehetőségem nyílt Végh Andrással, a Magyarvalogatott.hu alapítójával és szerzőjével beszélgetni a magyar válogatott aktuális helyzetéről és a közelgő kihívásokról. Az interjú során szóba került a csapat szereplése az első két világbajnoki selejtezőn, a közelgő örmény és portugál mérkőzés, a fiatal tehetségek helyzete, a kapusgeneráció jövője, valamint a 2026-os vb selejtezők lehetséges meglepetéscsapatai.

A magyar válogatott az első két vb-selejtezőjén, Írország és Portugália ellen, egy pontot szerzett. Általános vélemény, hogy ebben több volt. Szerinted mi hiányzott?

Összeszedetten, jól játszott a magyar válogatott mindkét találkozón, bár a Portugália ellenin kissé bátortalannak, megilletődöttnek láttam néhány játékost.
Az írek ellen “túl hamar” jött a kétgólos előny, és a hazaiak durváskodását nem gátolta meg a játékvezető, ami kulcsmomentum volt. Emiatt nem törnék pálcát a csapat felett – emberhátrányban is hősiesen védekeztek, és az írek elképesztő tempót diktáltak a második félidőben.
Portugália ellen Rossiék azt a betömörülő játékot nyújtották, amit kell, és ami eredményre vezetett Hollandia ellen is tavaly ősszel. Sajnos ezúttal hiányzott a szerencse, és a végén talán a koncentráció is.
Az viszont bosszantó egy kicsit, hogy mindkét esetben fegyelmezetlenség miatt hullajtottunk el pontokat. Írországban ugye Sallai kiállítása, a portugálok ellen pedig Szoboszlai könnyelmű átadása volt ennek az oka. De kár ezen keseregni, így is jó helyzetben vagyunk, ami az írek örményországi vereségével váratlanul tovább javult. Mostantól pedig zsákolnunk kell a győzelmeket!

Mennyire vagy elégedett összességében a csapat játékával az eredményektől eltekintve?

Az év első fele véleményem szerint kifejezetten gyenge volt – eredményekben és sajnos játékban is. Még az idei egyetlen, Azerbajdzsánban aratott győzelmünk sem párosult meggyőző teljesítménnyel.
Úgy tűnik azonban, hogy a selejtezőkre összerántotta Marco Rossi a gárdát, és már sokkal jobban tetszett, amit a pályán láttunk. Akár mondhatjuk azt is, hogy pechünk volt, de írhatjuk a fegyelmezetlenség számlájára is az elveszített pontokat. Utóbbiban mindenképpen javulnunk kell, hiszen két fontos emberünket is lapok miatt kell nélkülöznie a válogatottnak.

Most újabb két fontos selejtező vár ránk: szombaton Örményországot fogadjuk, majd Portugáliába utazunk.
Mit vársz ettől a két mérkőzéstől, annak fényében is, hogy ahogy te is említetted az örmények ellen két meghatározó játékosunk sem léphet pályára eltiltás miatt?

Örményország ellen nyerni kell, ez nem vitás! Még a hiányzók ellenére is, hiszen a FIFA-világranglistán több mint 60 hely különbség van a két csapat között – és ez nem a véletlen műve.
A portugáliai meccs más tészta. A legutóbbi három lisszaboni kirándulásunk végeredménye egyaránt 3-0-ás vereség volt – függetlenül attól, hogy milyen csapatunk volt, és az éppen jól játszott vagy rosszul. Azt mondom, meglepetés lenne, ha ennél sokkal jobb eredményt érnénk el. Az esélyesség terhe nélkül, felszabadultan játszhatunk már Sallaival és Vargával kiegészülve – és remélem, hogy bátran tesszük.

A magyar válogatottnál sérülés miatt nem áll rendelkezésre Dibusz Dénes. Dini már a portugálok ellen is sérült volt, így Tóth Balázs kapott bizalmat, aki élt vele. Véleményed szerint eljött a kapuban a generációváltás ideje?

Muszáj előre gondolkodnia Rossi stábjának, hiszen mindhárom kapusunk 35 éves, így semmiképp sem a jövő emberei. Célszerű abból kiindulni, hogy nem tudnak már tartósan magas szinten védeni addig, amíg az új hullám – Pécsi Ármin és Yaakobashvili Áron – igazán beérik.
Tóth Balázs jó áthidaló megoldásnak tűnik, és ki tudja, mit hoz a jövő. Egyedül azt sajnálom, hogy nem sikerült felküzdenie magát a Premier League-ba a Blackburnnel, mert ott még gyorsabban fejlődhetne.

Mikor legutóbb beszélgettünk, Tóth Alex nevét nagyon kevesen ismerték, viszont tavasszal berobbant. Most már 5 millió euróval ő az NBI legértékesebb játékosa. Hogy látod őt, mi a véleményed róla?

Nem akarom párhuzamba állítani Lisztessel, de… ő futja be egyelőre azt a karrierívet, amit Krisztiánnak jósoltak. Tóth Alex nagyon ígéretes tehetség, és úgy tűnik, mentálisan is jól viseli a megmérettetéseket mind szakmailag, mind a pályán kívül.

Mit gondolsz a magyar csapat vb-részvételi esélyeit illetően?

A második helynek papírforma szerint meg kell lennie a csoportban, a playoff kör viszont sokkal rázósabbnak ígérkezik. Ott két velünk hasonló vagy akár magasabb szinten lévő csapaton kell túljutnunk. Ez nehéz lesz – bár az eddigi négy pótselejtezőnk kiválóan sikerült a 21. században – mindet megnyertük.
Kulcskérdés, hogy – ha tényleg összejön a második hely – , tavaszra milyen formában, állapotban lesz a csapatunk. Az dönthet.

Látsz-e az elmúlt egy évben előrelépést a magyar utánpótlás területén, vagy egy helyben toporgunk?

Erre a területre nincs akkora rálátásom, hogy meg tudjam ítélni, néhány hónap vagy egy év alatt mennyit léptünk előre. De ha az utánpótlásválogatottak eredményeiből indulok ki, az nem sok jóval kecsegtet.
Nyilván ezen a szinten még nem az eredmény a legfontosabb, ugyanakkor mégis egy értékmérő azt illetően, ki hol tart. Van egy-két bravúr, de az összkép egyáltalán nem szívderítő. Persze a mi utunk nem feltétlenül az aranygenerációk felépítése, inkább olyan kulcsjátékosok kinevelése, akik eljutnak topszintre, és a nagyválogatott erősségei lehetnek. Ők aztán “magukkal ránthatnak” még több tehetséget, akik jobban ki tudnak bontakozni külföldön, mint az NB1-ben. Ilyen téren látványos előrelépés van, ezért is nagy Szoboszlai, Kerkez, Tóth Balázs és a többiek felelőssége abban, hogy ez folytatódjon. Hiszen a magyar futballisták “értékét” valahol rajtuk keresztül ítélik meg.

Ha még kéne nevezni egy-két játékost a magyar utánpótlásból, aki a következő években sok örömet okozhat nekünk, ki vagy kik lennének azok?

Akik még nem léptek pályára a nagyválogatottban, azok közül Pécsi Ármint, a Yaakobashvili-testvéreket emelném ki, Németh Hunort és Michael Okekét. A fiatalabbak közül Jakab Mátyás a Juventusból, Babos Dani a NAC Bredából, Milkovics Márton a Vicenzából és Polonkai Noel az Austria Wienből tűnik ígéretesnek. És Fenyő Noaht is érdemes figyelni, aki az Eintracht Frankfurt alkalmazásában áll.
Ha szigorúan a magyarországi utánpótlást vizsgáljuk, akkor Varga Zétényt, Dénes Csanád Vilmost és Lisztes Krisztiánt említeném meg, illetve azokat, akik bejátszották már magukat valamelyik NB1-es gárdába. Főleg Szűcs Tamást és Molnár Ádint.

Mit gondolsz az MLSZ által bevezetett öt magyaros szabályról? Segíthet ez a magyar fiatalok fejlődésben?

Trükkös a kérdés, hiszen úgy aligha fejlődhet a magyar fiatal, hogy a padon ül, és ukrán, román vagy gambiai játékos futballozik helyette. Ugyanakkor hiába játszik 90 perceket, ha a mérkőzés nem elég intenzív és a színvonal nem elég magas ahhoz, hogy komoly szintre fejlessze a képességeit. A jobb szintű légiósok pedig emelik a nívót. De a nagy számok törvénye alapján minél többen mutathatják meg magukat a pályán, annál nagyobb az esélye annak, hogy valamelyik fiatalra felfigyelnek a scoutok, és egy nívós képzéssel rendelkező külföldi klubban találja magát. Összességében szerintem jó kezdeményezés, de én eleinte inkább négyben szabtam volna meg ezt a határt.

Végezetül egy kérdés a vb-selejtezőkről általában: szerinted mely csapatok lehetnek a selejtezők meglepetéscsapatai, akár Európában, akár más kontinenseken?

Japán és Kanada fejlődése lenyűgöző, és a Zöld-foki szigetek válogatottja is vb-résztvevő lehet Afrikából. Üzbegisztánról régóta jókat hallani, és ők végre megmutathatják magukat a világ színpadán.
Meglepetéscsapatok? Abban bízom, hogy az egyik a magyar lesz. 🙂
Európában figyelemre méltó Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia és Szlovákia jó szereplése, de sok van még hátra a selejtezőkből. Kíváncsi vagyok arra is, hogy Georgiának kitart-e a lendülete.
Afrikából (a Zöld-foki szigetek mellett) talán Benint emelném ki, de Gabon is jól teljesít. Meglátjuk, eljutnak-e történelmük első világbajnokságára.
A CONCACAF-zónában mindenképpen meglepetés Suriname szereplése, ahol nemrég Aron Winter volt a szövetségi kapitány. Ők egyértelműen fejlődnek, bejött nekik az, hogy rutinos, Hollandiában edződött egykori játékosok vették át a szakmai stáb irányítását. Curacao hasonló utat jár be – és ez az ő eredményeiken is meglátszik.

Köszönöm Andrásnak az interjút! Ne felejtsétek el követni a Magyarvalogatott.hu-t, amely már közel 2000 követővel büszkélkedhet a Facebookon. Emellett látogassatok el az én új felületemre, a valogatottfoci.hu-ra, és kövessétek azt is!

Szép estét mindenkinek!