Magyarország–Örményország 2–0! Értékelés – 13 pontban

Marco Rossi válogatottja nem sziporkázott, de megtette, amit kellett: megverte Örményországot két kulcsjátékosa, Varga Barnabás és Sallai Roland nélkül. A találkozó nem a látványról szólt, hanem a fegyelemről, a türelemről és a megérdemelt győzelemről.

1. A mérkőzés előtt az egymillió forintos kérdés az volt, hogy Marco Rossi kivel helyettesíti az eltiltott Varga Barnabást. Az olasz mester sokakat meglepve végül a mozgékony Lukács Dániel mellett tette le a voksát, ami nagyszerű döntésnek bizonyult. Az, hogy a másik eltiltott, Sallai Roland helyett a szélsőhátvéd Bolla Bendegúz került be a kezdőbe, nem okozott meglepetést.

2. Az első félidőben nyilvánvalóvá vált, hogy Rossi úgy tekintett a mérkőzésre, mint egy maratonra, nem pedig mint egy sprintre. Azaz 90 percben gondolkodott: a meccset nem az első 15–20 percben akarta megnyerni, hanem a teljes játékidő alatt.
A magyar válogatott az első félidőben – bár 75%-ban birtokolta a labdát – semmiféle kockázatot nem vállalt, nem alakított ki létszámfölényes helyzeteket, nem akart kinyílni és teret adni a gyors örmény kontráknak. Emellett lassan, körülményesen játszottunk, nem helyeztünk nyomást az ellenfélre, ráadásul a támadóharmadban rossz döntéseket hoztunk.

3. Ennek eredményeként az első 45 percben nem tudtunk komoly helyzeteket kialakítani. Három lehetőségünk volt: melyek közül az egyik egy súlyos védelmi hibából (labdavesztés a saját tizenhatosnál, Lukács helyzete), a másik pedig egy elképesztően rossz helyezkedésből adódott (Szoboszlai ziccere).

4. Az örmények szervezettnek tűntek, de valójában mi tettük őket naggyá, hiszen nem helyeztünk rájuk nyomást. Látszott, hogy amint nyomás alá kerülnek, sebezhetők. Támadásban nem nyújtottak sokat, mindössze egy kaput eltaláló lövésük volt Zelarayán 15 méteres kísérlete révén, amit Tóth Balázs magabiztosan védett.

5. Az első félidőben kevés pozitívumot láthattunk magyar szempontból. Az egyik ezek közül az agilis Lukács játéka volt, ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon hiányzik Varga Barnabás tizenhatoson belüli jelenléte.

6. Az xG (várható gólok) mutató nem hazudik: az első félidő után 0,43–0,20 volt az arány a javunkra, ami jól mutatta, hogy kevés helyzet jellemezte a játékrészt.

7. A második félidőt intenzívebben kezdtük, és ez hamar eredményre is vezetett: Lukács Dániel az 56. percben szerzett góljával előnybe kerültünk.
A találatnál Szalai Attila jól vette észre a teljesen üresen álló Styles-t, aki remekül passzolt, a középre bemozgó Bollához. A szélső két védő között zseniális passzt adott a leshatárról jól bemozduló Lukácsnak, aki 10 méterről, a kapufa segítségével juttatta a labdát a hálóba.
A négy akcióban részt vevő magyar játékos mindegyike dicséretet érdemel. Lukácsnak ugyan volt némi szerencséje, hiszen a kapus is beleért, és kapufa is segített, de az életben is annak van szerencséje, aki megdolgozik érte – és ő megtett mindent ezért. Már az első félidőben is volt két helyzete, az egyiknél a labda kis híján a kapuba pattant a kapus lábáról. Ott pechje volt, itt szerencséje – amit akkor elveszített, most visszanyerte.

8. A gól után az örmények kijjebb jöttek, több területet hagytak maguk mögött, de ezt nem tudtuk kihasználni. Sőt, hátul néhányszor gondba is kerültünk.
A 71. percben Styles labdavesztése után Spertsjan indította Barseghyant, aki, ha határozottabb, ziccerbe kerülhetett volna, de 10 méterről az égbe lőtt. A 74. percben újra ő került helyzetbe, de Tóth Balázs védett. Egy minőségibb ellenfél ezeket a lehetőségeket valószínűleg ki tudta volna használni.

9. A magyar csapatnak a 84. percben volt egy kapufája Szoboszlai szöglete után, Nagy Zsolt révén. De inkább az eredmény megtartása volt a cél – „haza akartunk érni”, és végül haza is értünk. A 94. percben Gruber Zsombor első válogatott góljával bebiztosítottuk a győzelmet.
A találat előtt Dárdai Marci remek labdaszerzése volt a kulcs, Gruber pedig nem teketóriázott: ahogy elé pattant a labda, bevágta, mint Manci néni a bablevest. A gól után csak annyit tudtam mondani magamban: így kell ezt csinálni – bátran, tökösen! Szép volt, Zsombor!

10. 2–0-ra győztünk. Örök igazság, hogy a győzelmet nem kell magyarázni, de látni kell, hogy nem játszottunk jól egy gyenge ellenfél ellen. Ugyanakkor ennél többet nem is várhattunk. A magyar csapat lehetőségeit a játékosállomány minősége korlátozza, ráadásul most két kulcsjátékosunk is hiányzott – olyanok, akik a csapat négy legjobbja között vannak. Ennek fényében lehet kritizálni, de a válogatott nagy küzdeni akarással, fegyelmezett, ha nem is szép játékkal, megérdemelt győzelmet aratott.

11. Marco Rossi óvatos taktikája bevált: bedaráltuk a meccset, és ez volt a lényeg. Lukács csapatba állítása nyerő húzásnak bizonyult. Mozgékonyságával, elmozgásaival zavart keltett az örmény védelemben, és azt is megtette, amit egy csatártól elvárunk: gólt szerzett.

12. A magyar csapatból dicséret illeti Tóth Balázst, akinek ugyan sok dolga nem volt, de amikor kellett, lehetett rá számítani. Két védése akadt, és jól mozdult ki a kapujából a hosszú indításokra. Willi Orbán és Szalai Attila is dicséretet érdemel. Utóbbi látványosan javult, mióta rendszeresen játszik; most a passzpontossága is rendben volt (93%, 88/95), és a hosszú indításai is ültek (4/8). De hogy valójában hol tart, azt a portugálok elleni meccs mutatja majd meg. Szoboszlai nem élete meccsét játszotta, sok labdát eladott (összesen 21-et), de volt 4 kulcspassza és 5 labdaszerzése. Emellett tette a dolgát, ahogy kell – jó helyen van nála a csapatkapitányi karszalag. Lukácsról pedig volt szó.

13. Ez a teljesítmény nyilván nem lesz elég a vb-részvételhez – ennél sokkal több kell –, de most az volt a feladat, hogy két meghatározó játékosunk nélkül győzzük le Örményországot. Ezt megtettük, és az ilyen győzelmek is kellenek ahhoz, hogy ott legyünk a pótselejtezőn.

Kép forrása: mlsz.hu