Magyarország–Szlovénia 1–0 – A mérkőzés értékelése 15 pontban!

Szombat este a Puskás Arénában megkezdte idei szereplését a magyar labdarúgó-válogatott. A két legnagyobb sztárját, Jan Oblakot és Benjamin Šeškót nélkülöző, új szövetségi kapitánnyal érkező Szlovénia ellen nem volt látványos a játékunk, de a második félidőre feljavuló teljesítmény végül meghozta a megérdemelt sikert: a találkozó sorsát a 79. percben a csereként érkező Schön Szabolcs döntötte el, akinek találatával sikerült 1–0-ra megnyerni a mérkőzést.

Ebben az írásban 15 pontba szedve nézzük meg, mi történt valójában a pályán: ki okozott kellemes meglepetést, mik voltak a pozitívumok és a negatívumok, de szóba kerül Szoboszlai Dominik szerepköre és Sallai Roland játéka is.

A magyar válogatott kezdőcsapata négy helyen tért el az írek elleni, rossz emlékű novemberi vb-selejtezőhöz képest. A kapuba visszatért az Írország elleni összecsapást sérülés miatt kihagyó Tóth Balázs. A védelem jobb oldalán a sérült Loïc Nego helyén Bolla Bendegúz kapott lehetőséget, középen Orbán mellett Szalai Attila helyett Dárdai Márton játszott. A középpályára bekerült Vitális Milán, aki először volt kezdő a válogatottban. Elöl az írek ellen szélsőt játszó Lukács Dániel került a 9-es pozíciójába, a szintén sérült Varga Barnabás helyére.
A mérkőzést érdemes két részre bontani: az első és a második félidőre. Az első játékrészben nem játszottunk jól; bár jóval többet birtokoltuk a labdát, mint a szlovénok (61%–39%), érdemi komoly helyzetet nem tudtunk kialakítani. Egyetlen említésre méltó akciónk volt: a 28. percben Kerkez ment el szépen a bal szélen, nagyszerű beadása után Sallai pörgette kapura a labdát, ami azonban pont középre ment, így Vekić kapus könnyedén hárított.
Nagyon látszott Varga Barnabás hiánya. Lukács Dániel nem tudta őt pótolni, elveszett a szlovén védők között, a felívelt labdákat rendszerint a vendégek szerezték meg. Lukács játéka a szélről hasznosabb tud lenni, mint középen.
Az első 45 percben a szlovénok sem tudtak nagy helyzetet kialakítani, leszámítva Šturm gólját, amit azonban a gólpasszt adó Šporar lesállása előzött meg, így joggal vonták vissza a találatot. Nem sokon múlt, egy „cipőnyin”. Ezt a helyzetet összességében rosszul reagáltuk le, simán kijátszották minket, és középen Šturm bántóan egyedül maradt. Ez komoly hiba volt; most szerencsénk volt, de ilyen megingások a tétmeccseken nem férnek bele.
Az első félidő statisztikája sokatmondó volt. A kapura lövések száma: 1–1, xG (várható gólok): 0,07–0,03. Ezekben a számokban minden benne van, egy ilyen játékrész csakis 0–0-val zárulhatott. A szünetben Rossi kettőt cserélt: lekapta a pályáról a fent említett Lukácsot, akit az újonc Bárány Donát váltott, valamint a gyengébben játszó Bollát is, aki helyett Osváth Attila lépett pályára. Mindkét csere indokolt volt.
A második félidőben egy harapósabb, agresszívabb magyar válogatott jött ki. Ebben a játékrészben már voltak helyzeteink, főleg Sallai révén. A második félidő első 15 perce határozottan jól sikerült, a mérkőzésnek ebben a periódusában játszottunk a legjobban.
Gólt azonban nem ekkor, hanem a 79. percben szereztünk Schön Szabolcs szerencsés lövése után. Osváth szépen adott be, Schön nyilván nem így akarta rálőni, de pont így lett gól. Azt hittem, Vekić ki tudja szedni, de itt láthattuk, mi a különbség közte és a meccset kihagyó szlovén sztárkapus, Jan Oblak között, aki ezt valószínűleg hárítani tudta volna. De ez legyen az ő bajuk: próbálkozni kell, kapura kell lőni, és ezt a második félidőben megtettük, így megérdemeltük a gólt.
A vezető találat után szépen „lehoztuk” a meccset. Bár az utolsó percekre beszorultunk, komoly szlovén helyzet már nem alakult ki. Összességében megérdemelt győzelmet arattunk.
Úgy tűnik, a magyar válogatott átáll a négyvédős rendszerre, amit már ősszel is láttunk a korábbi években alkalmazott háromvédős felállás helyett. Ez egy trend a futballban: ez a formáció bátrabb játékot tesz lehetővé, agresszívabb, kezdeményezőbb védekezést és magasabb letámadást. Rossi valószínűleg nemcsak a trendet követi, hanem alkalmazkodik a jelenlegi kerethez is, hiszen pillanatnyilag nincs három olyan szintű belső védőnk, akikkel a korábbi rendszert stabilan fenntarthatnánk, miközben a középpályán több variációs lehetőségünk van.
Szoboszlai Dominik tegnap is jól játszott: 86%-os passzpontosság, 4 kulcspassz. Ziccerbe hozta Bárányt, majd Sallait is. Ugyanakkor összességében túl távol helyezkedett a kaputól. Kreativitása és játékintelligenciája előrébb sokkal jobban érvényesülne. Ha nagyon mélyen játszik, az szinte ugyanolyan pazarlás, mint amikor Slot visszaviszi őt a jobbhátvéd pozíciójába.
Vitális Milán nagyszerűen futballozott, nem véletlenül választották a mezőny legjobbjának több értékelő oldalon is. 91%-os pontossággal passzolt, volt 9 labdaszerzése is. Önbizalomtól duzzadóan játszott, tudja tehermentesíteni az előtte játszókat, és mélységi szervezőként is hasznos. Egyértelműen jól illeszkedett a csapatba.
Sallai Roland esete érdekes: agilisan játszott, ő volt a legveszélyesebb emberünk, de a helyzeteit ezúttal is kihagyta. Úgy tűnik, nem tett jót neki, hogy a Galatasarayban jobbhátvédként szerepeltetik, emiatt hiányzik belőle a kapu előtti „gyilkos ösztön”.
Pozitívumok: Tóth Balázsról sugárzott a magabiztosság. Egyszer kellett nagyot védenie Šporar éles szögből leadott lövésénél, amit szépen megoldott. A passzjátéka is rendben volt, segítette a labdakihozatalokat, a saját térfelén 100%-os pontossággal passzolt. A cserék jól szálltak be: nekem különösen Redzic tetszett, aki agilis és jól egy az egyezik – őt akár kezdetném is a görögök ellen. Szintén dicséretet érdemel Bárány Donát, Osváth Attila és Szűcs Tamás is.
Negatívumok: Bolla Bendegúz és Tóth Alex. Előbbi klubjában remekel (a LASK ellen egy hete duplázott, és a mezőny legjobbja volt), de a válogatottban ezúttal is haloványabb volt. Tóth Alexen pedig látszik a meccshiány.
Összességében egy felkészülési mérkőzésen nem az eredmény a legfontosabb. Ezeknek a meccseknek a valódi célja, hogy Rossi ki tudjon alakítani egy bővebb keretet, akikre számíthat a tétmérkőzéseken, és csiszolja a rendszert. Ennek a célnak a találkozó megfelelt, a győzelem pedig bónusz. A folytatásban ennél több kell, de ez egy jó kiindulási pont.

Óvatosan, de elégedettek lehetünk!