„Szoboszlai győzelemre született” – Interjú a 21 ezer fős Liverpool-Szoboszlai Dominik kedvelői csoport alapítójával

Amikor Szoboszlai Dominik aláírt a Liverpoolhoz, nemcsak a magyar futballtörténelem íródott át, hanem egy olyan közösségi hullám is elindult, amelyre korábban nem volt példa. Gombamód szaporodtak a rajongói oldalak, de van köztük egy, amely kiemelkedik a többi közül: nemcsak a több mint 21 ezres létszáma, hanem a szokatlanul kulturált, intelligens hangneme és szakmai mélysége miatt is.

Ebben az interjúban az oldal alapítójával, adminisztrátorával Meszár Andreával beszélgetünk, aki Székesfehérvárról indulva, egy gyerekkori Kempes-szerelemtől jutott el odáig, hogy ma naponta több órát szentel a „szerelemgyerekének” számító közösség koordinálására. Érintjük a kezdeti nehézségeket, a Liverpool jelenlegi válságát és Mohamed Salah-t, de górcső alá vesszük a magyar válogatott esélyeit, az utánpótlás-nevelés égető kérdéseit, és azt a bizonyos 10 000 órát is, ami nélkül nincs világklasszis sportoló.

Íme egy őszinte vallomás sikerről, kudarcról és a hitről, hogy Dominik igenis győzelemre született.

Mikor indult el az oldal, és mi a küldetése?

Az oldal valamivel több mint két éve született egy nyugtalan napon, amikor Dominik már a Liverpoolban játszott egy ideje. Előtte nem sokkal még tagja voltam egy viszonylag nagy közösségnek, ahol olyan lelkesen vettem részt a csoport munkájában, hogy voltak napok, amikor jóval többet posztoltam, mint az admin maga. Voltak meglátásaim, megjegyzéseim, amiket rossz néven vett, így egy napon kitiltott a csoportból. Eltelt egy kis idő és arra gondoltam, hogy miért is ne hoznék létre én magam egy közösséget, ahol annyiszor és úgy posztolok, ahányszor és ahogyan én szeretnék. Gondoltam, egy próbát megér.

A megalakuláshoz ismerősök és rokonok segítségét kértem, kb. 30-an voltunk, nem mindenki szereti a focit… 🙂 Ez a létszám maradt körülbelül 2-3 hónapig. Utána szép lassan azt vettem észre, hogy elkezdenek az emberek lassan beszivárogni, kialakult egy kb. 50 főből álló, nagyon normális, emberi, kulturált hangnemben dolgokat megbeszélő, megvitató kis csapat, ahol rövid idő alatt megteremtődött egy nagyon családias, jó hangulat. Én meggyőződésből mindennap megosztottam ilyen-olyan tartalmakat, rengeteg képpel illusztrált saját bejegyzéseket írtam és észrevettem, hogy többen megosztják amit írok. Elkezdett bővülni a csapat.

A bejegyzéseket szívből, ösztönből írtam, sokaknak tetszett, megosztásra érdemesnek találták. Egyre többen és többen lettünk. Ma több mint 21400 tagunk van. Bátran kijelenthetem egy jó kis társaság, gondolkodó, intelligens emberekkel. Azonban mivel ilyen sokan lettünk, érthető módon megjelentek olyanok is akik trollkodni jártak ide, esetleg Dominiket vagy a Liverpoolt szidni. Ezek az emberek nagyon gyorsan tiltásra kerültek.

A csoport célja?

Amikor Dominiket elhozta Lipcséből a Pool, hihetetlenül büszke voltam. Eleinte alig akartam elhinni, hogy hová kerül. Én is székesfehérvári születésű vagyok, ezért számomra külön megtiszteltetés, hogy a szülővárosom nevét rengeteg helyen megismerik a világban. 🙂 Bevallom nem voltam Liverpool szurkoló, de mivel Dominiket méltónak találta ez a hihetetlenül patinás, világhírű, a világ egyik legtöbb rajongójával rendelkező klub, az első dolgom az volt, hogy mindent elolvastam róluk, igyekeztem a lehető legtöbb információt begyűjteni a klub történelméről, játékosairól, eseményeiről. Az idők során pedig nagyon megszerettem őket. Öröm volt látni Dominik zseniális beilleszkedését a csapatba, követni, ahogyan lassan épül, fejlődik köztük. 

A cél annak bemutatása és bizonyítása, hogy Domi igenis megérdemli itt a játékjogot és hogy fel fog tudni nőni nemcsak a Premier Leauge színvonalához, hanem elő tudja hozni magából azokat a képességeket is, amikről akkor talán még ő maga sem tudott. (Nagyon fáj néhány régi játékos távozása és a csapat idei szétesése.) Remélem Dominik itt marad és idővel vezére lesz a Poolnak. Ha pedig esetleg úgy hozná a sors, hogy egyszer mégis máshová menne, akkor is követni fogom a Liverpoolt, ez már nem fog megváltozni. 🙂 

Hogyan váltál elkötelezett focirajongóvá?

Mindig is szerettem a „szép” focit. Imádtam gyerekként a nagy világversenyeket nézni, a brazilok, argentinok zseniális, ötletes, kreatív játékát. Ráadásul 1978-ban 10 évesen! szerelmes lettem a nagyhajú argentin futballistába, Kempesbe és sírtam amikor vesztettek a franciák ellen egy világversenyen. Hetekig lelkibeteg voltam. Apám nagy focirajongó volt, így meccs mindig szerepelt a programban.

Nagyon szomorú volt évtizedekig látni, hogy a magyar foci megrekedt, majd visszazuhant valahová nagyon mélyre és sokáig nem úgy tűnt, hogy vissza tudunk kapaszkodni. Azután lassan elkezdtek megváltozni a dolgok. Szalai Ádám elmondta azt a bizonyos felforgató, bilit borító beszédet a válogatott egy megalázó veresége után, jöttek a külföldi edzők, végül Rossi, aki összerántotta a társaságot, behívta Dominiket is a csapatba és elkezdtek a kisebb-nagyobb sikerek is jönni. Most ugyan lemaradtunk a VB-ről, de hiszek benne, hogy kijutunk a következő EB-re és hiszek Dominiknek, aki azt mondta, hogy tartozik az országnak egy VB szerepléssel. 🙂

Megfigyelhető az oldalon, hogy nagyon kulturált formában folynak a beszélgetések, ami példaértékű. Mennyi munkádba telik ennek a színvonalnak a fenntartása, illetve mi a titka a sikeres közösségépítésnek?

Köszönöm az észrevételedet. Igen, szerintem is kulturált csoportunk van, a csoporttagok tényleg szeretik a focit, a jó játékot, vannak kifejezetten Liverpool szurkolók és rengeteg Dominik rajongó is természetesen. Az emberek szeretnek beszélgetni meccsekről, történésekről, néha ízekre szedik a megjegyzéseimet.

Aminek külön nagyon örülök, hogy a legkülönbözőbb korosztályok mindegyike képviselteti magát, kicsi gyerekektől kezdve fiatal felnőtteken át, a korosztályomtól meglett, idős emberekig. És külön öröm, hogy nagyon sok női tagunk is van, fiatal lányoktól nagymamákig bezárólag. Sok időm van a csoport működtetésében, nagyon odafigyelek a kommentekre, a bejegyzésekre, szigorúan szelektálok – ez mind sok hosszú óra naponta. Megkértem a tagokat, hogy jelentsék, ha valami felett elsiklik a figyelmem, akkor megnézem és ha vállalhatatlan, akkor törlöm a bejegyzést vagy a kommentet. Néhányan felajánlották, hogy lesznek adminok ők is és segítik a munkámat, de megköszöntem, tényleg hálás vagyok ezért, de ez a csoport a szerelemgyerekem, nehezen engedem ki a mancsaim közül. 

A sikeres közösségépítés alapfeltétele szerintem az őszinteség és hogy szeresd, amit csinálsz. Szívből csináld, amit csinálsz, mert ha nem így van, lebuksz és már nem figyelnek oda. (Az első hetekben sokáig semmi nem történt. Én nem csüggedtem el, nem adtam fel. Naponta tettem közzé bejegyzést, saját gondolatokat, képekkel, viccesen, szeretve, féltve osztottam meg őket. Azután egyszer csak elkezdődött…)

Dominik élete szezonját futja, sorra kapja az elismeréseket a Liverpool mezében. Szerinted hol van a plafon: meddig juthat el egyéni szinten és klubszinten?

Igen, Dominik eddigi pályafutásának legjobb szezonját követhetjük végig. Mindig is tudtam, szemernyi kétség nélkül, hogy benne van mindaz, amit most látunk. Talán, ha egy évvel korábban jön ez ki belőle, nem hozzák Wirtzet a nyakára játékmesternek. Viszont ha nem hozzák Wirtzet, talán ez elő sem jött volna még Dominikből. Ugye, hogy milyen érdekes dolog ez? 

Meddig juthat el? Szerintem határ a csillagos ég. (Ezt ő is megmondta, nem is olyan régen, hogy olyan dolgot szeretne véghezvinni, amire 100 év múlva is emlékeznek majd az emberek.) Meg fogja csinálni. Remélem, hogy itt, a Liverpoolban, ha máshogy hozza az élet, akkor másik csapatban. Ha marad, csapatkapitány lesz, klublegendává válik. Steve G. véleménye szerintem egyértelmű ebben a kérdésben.

Ha megy, kezdheti elölről, de ő mindig is imádta a kihívásokat. (Lásd: Wirtz.) De meg fogja csinálni, kétségem sincs. Befigyelhet egy Aranylabda is idővel, bármi lehetséges. Csak, ahogyan Steve mondta, ehhez következetesnek és alázatosnak kell maradnia a klub és a játék iránt. És tiszta szívből remélem, hogy a válogatottban is lesz még rengeteg örömünk. Neki is és nekünk is. 

Sokat vitatott téma, hogy Arne Slot több alkalommal is kényszerből jobbhátvédként játszatja Szoboszlait. Sokan – köztük én is – úgy gondoljuk, hogy a Pool nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy Dominik tudását ott „pazarolja el”. Te hogy látod ezt a kérdést?

Ugyanezt gondolom. Egy olyan kvalitású, olyan különleges képességekkel rendelkező futballistát, mint Dominik, elpazarolni egy jobb bekk helyén égbekiáltó bűn. Ezt nem csak mi mondjuk, ezt harsogják már rangos futballszakértők is a világ minden táján. Dominik játékszervező képessége, játék intelligenciája, ahogyan lát a pályán, ahogyan a támadásokat indítja, a passzai, a hosszú passzai, a szabadrúgásai, szögletbeadásai, a tizenegyes rúgásai (eddigi pályafutása során csupán kettőt hagyott ki, mindkettő kapufáról pattant ki). Te jó ég…

Itt jutottam el az okfejtésben oda, hogy sajnos nem teljesen vagyok meggyőződve arról, hogy Slot a megfelelő edző a Liverpool élén. Meglátjuk. 

Szoboszlai szerződéshosszabbítása egyelőre várat magára, miközben a Real Madrid érdeklődéséről hallani. Szerinted hosszabbít a Mersey-partján, vagy eljöhet az a pont, amikor a királyi gárda hívószava erősebb lesz?

Szerintem Dominik szereti a Liverpoolt. (ezt ő maga is sokszor mondta már). Valószínűleg azt a Liverpoolt szereti még mindig, amiről már csak emlékei vannak. A Klopp alatt eltöltött egyetlen év, a játékosok, akik már nem részei a csapatnak, az a mentalitás, ami akkor jellemezte őket, amikor pl. tavaly bajnokok lettek, ezek a dolgok mind nagyon hiányoznak neki.

Szereti ezt a patinás, hatalmas történelmi múlttal rendelkező klubot, már tudja és érti, hogy ő is felléphet, ha marad, a valamikori nagy játékosok közé. De ehhez társak kellenének, olyan társak, akik akárcsak ő, meghalnak a pályán. Szereti a társait is, ez egyértelműen látszik, mindent megtenne, hogy újra működőképessé váljanak együtt, egy egységként. Dominik A CSAPATJÁTÉKOS. Az a fokú önzetlenség, ahogyan ő ebben a csapatban megnyilvánul, tanítani való. De rengeteg probléma adódott időközben.

A borzalmas nyári átigazolási szezon után, amikor kb. 500 millió fontot kidobtak az ablakon 3-4 játékosért, az edző nem tudott csapatot kovácsolni a társaságból. Az újak beilleszkedési nehézségei kapcsán felmerülő problémákat tetézi, hogy Salah a tavalyi önmagának árnyéka csupán, Van Dijk, Konate, MacAllister, Gakpo is pocsék szezont futnak, tele vagyunk sérültekkel, szezon elején elveszítettük Jotát. Az újak nem tudják felvenni a ritmust, és nekem néha az az érzésem, hogy lusták is és páran elvárják, hogy megkapják a labdát, nehogy már harcolni kelljen érte.

Sok a nagy egó. Slot gyenge és nem tudja őket motiválni. Nincs kispad, ahonnan erősítést lehetne behozni. Nincs erőnlét, ezt statisztikai adatok bizonyítják, hogy a játékosok erőnléte, fizikai aktivitása meg sem közelíti azt, ami a Klopp érában jellemezte őket. Januárban volt lehetőség a védelmi vonalat megerősíteni, de senkit nem vásároltunk. Lemondtunk Guéhi megszerzéséről, nem érdekelt bennünket Semenyo, aki most zseniálisan játszik a Cityben. (Sajnos ma ezt saját bőrünkön meg is tapasztaltuk.) 

Érthetetlen igazolások, végelgyengülésben szenvedő régi játékosok, sérülések, belső feszültségek…Rengeteg probléma van csapaton belül, amit sajnos nagyon úgy néz ki, hogy Slot nem tud megoldani. 

Dominik, ha marad, legendává válhat. Csapatkapitány lesz, ha megfelelő társak veszik körül, trófeákat nyerhet és végül szobrot állítanak majd neki is a stadion környékén. De ha nem lesz változás, ha ez az örvény, ami a csapatot most lefelé húzza nem gyengül, akkor bármit elképzelhetőnek tartok. 

Szívesen lennék légy a falon, amikor Esterházy Mátyás, Domi menedzsere a klub vezetésével tárgyal Domi hosszabbításáról. A Real egyértelműen érdeklődik, nem tudhatjuk mi történik a színfalak mögött, de a napokban nagyot nevettem, amikor Domi instáján egy bejegyzése alá egy lelkes madridi szurkoló odaírta, hogy „Imádunk Dominik, gyere Madridba!” A választ rögtön megkapta egy angol szurkolótól, miszerint „Pofa be, Szoboszlai érinthetetlen!” Ezen besírtam. 

Összefoglalva: Dominik nagyon szeretne maradni, fent leírtam miért. De véleményem szerint, ha a körülmények nem javulnak és nem lesz BL indulás, nem lesz remény újabb bajnoki győzelemre vagy más kupák elhódítására, Dominik elmegy majd. Mert ő egész egyszerűen győzelemre született.

Kerkez Milos a nyáron csatlakozott a Vörösökhöz. Mennyire vagy elégedett az eddigi játékával?

Nagyon őszinte leszek, abszolút a magánvéleményem. Nem értettem, hogy Kerkezt miért vette meg a Liverpool. Rögtön hozzáteszem, hogy láttam szinte minden meccsét a Bournemouth-ban, Semenyoval nagyon kiegészítették egymás játékát, remek felfutásai voltak, Iraola szerintem úgy használta Kerkezt, ahogyan kellett és ahogyan Slot sajnos nem használja őt. De amikor meghallottam a hírt, nagyon csodálkoztam.

Szerintem Milosnak minimum még egy évet el kellett volna töltenie a Bournemouth-ban, hogy fejlődhessen. Ismerem Milost a válogatottból, Dominik is ezerszer elmondta, hogy rohan ész nélkül, de nem gondolkodik. Carragher nemrég Milos egyik gyenge meccse után párhuzamot vont közte és Nunez között, aki szintén lehajtott fejjel, gondolkodás nélkül rohan előre és anélkül, hogy akárcsak egyszer is felnézne, ész nélkül lövi a labdákat  –  valahova. 

Milosnak volt egy-két jó meccse, nagyon jó meccse, de szerintem még rengeteget kell fejlődnie.

Mohamed Salah kilenc év után, a szezon végén elhagyja a Liverpoolt. Melyek a legmeghatározóbb emlékeid az egyiptomi klasszisról, és szakmai szemmel nézve úgy gondolod, tényleg most jött el az ideális pillanat a búcsúra?

Salah…. A legenda. Az egyik legjobb játékosa a klub történetének és a Klopp-érának. Mindenki ismeri és elismeri a kvalitásait, tavaly mondhatjuk ő nyerte meg nekünk a bajnokságot. (Tegyük hozzá, úgy, hogy Dominik szinte kizárólag alá dolgozott.) Állítólag Salah tavaly év elején mondta Slotnak, hogy mindegy hogy állítod fel a csapatot, de azt akarom, hogy Dominik mögöttem játsszon. 🙂

Csodálatos évet futott, méltó befejezése lett volna a karrierjének, ha ez után a szezon után elköszön és elmegy például az arabokhoz, ahol annyit kereshetett volna, amit ép ésszel fel sem tudtunk volna fogni. Nem ment el, pedig a klub is nagyon jól járt volna, 100 millió font fölötti ajánlatot utasított vissza Salah és a klub, mert maradni akart. És hát ki gondolta volna, hogy ez lesz, ami most történik… Például én.

Ugyanaz az érzésem volt, amikor 2020-ban a Forma 1-ben Verstappen nagyon megkergette Hamiltont és már mindenki láthatta az oroszlánkörmeit. Akkor szezon végén azt mondtam, hogy a Hamilton-éra véget ért. Verstappen egy gyengébb autóval jövőre letaszítja a trónról. Így lett. Salah-val kapcsolatban ugyanezt éreztem, amikor arról hallottam, hogy nem válik meg a csapattól, hanem hosszabbít és marad. Ugyanazt éreztem, mint akkor, 2020 végén Hamiltonnal kapcsolatban. Sajnos bejött.

Úgyhogy nem, nem így kellett volna távoznia, ilyen pocsék szezonnal a háta mögött, a balhéjával a háta mögött, úgy, hogy a Liverpool egy centet sem kap utána, mert szabadon távozhat. Még egy olyan játékos sétál el tőlünk, akin százmillió fölött bukik pénzt a klub. (Trent Alexander a másik, akire utalok.)

Az egyetlen pozitív dolog, amit idén Salah kapcsán említhetek, az a Dominikkel nagyon szorosra fűződő barátsága. Nagyon mély, komoly, szép barátság alakult ki kettőjük között, mindkettő elismeri a másik zsenijét, Salah nemrég azt mondta egy interjúban, amikor egyszerre kérdezték őket, hogy fognak-e valamilyen kupát nyerni idén a pocsék szezon ellenére, Salah nevetve válaszolta, hogy kérdezd Dominiket, jelenleg ő a világ egyik legjobb játékosa, ha valaki, majd ő megnyeri nekünk. 

Idén Budapest ad otthont a Bajnokok Ligája döntőjének, és nagy sztori lenne, ha Dominik és Milos magyar földön döntőzhetne. Mekkora esélyt látsz rá, hogy a Liverpool május 30-án ott legyen a Puskás Arénában?

Ha valaki, hát én tényleg örök optimista vagyok, így bármikor bármiben meglátom a lehetőséget, ami előre vihet, azonban ma délután, amikor a Manchester City beledöngölt a földbe bennünket, azzal, hogy 4-0-val elvette tőlünk a lehetőséget a továbbjutásra és így a FA Kupa megnyerésére, azt az érzést, amivel ott ültem a tévé előtt, azt nem szeretném gyakran érezni. 

Csúnyán megaláztak bennünket (idén harmadszor kaptunk ki tőlük, elég nagy gólkülönbséggel), én pedig égő arccal, bepárásodott szemmel néztem, ahogy a vendégszurkolóink lassan elkezdenek elszivárogni az Etihadból, az ott maradottak pedig a végén gúnyos skandálásba kezdtek, a City szurkolók kiröhögtek bennünket, kigúnyoltak bennünket, akkor arra gondoltam végtelenül kétségbeesve, hogy mi fog velünk pár nap múlva Párizsban történni, amikor a PSG ellen kellene valamit felmutatni, hogy legalább a Bajnokok Ligájában állva tudjunk maradni…

Ilyen csapattal? Ilyen játékkal? És azután megláttam Dominiket, ahogyan egyedül ott áll és a két karját széttárva hallgatja a szurkolók pocskondiázó megnyilvánulásait, és láttam, hogy Chiesa megy oda hozzá és próbálja elvezetni a szurkolók elöl, megszakadt a szívem.

Most, ezen a napon, nagyon nehéz elképzelnem azt, hogy ott leszünk május végén a Puskásban. És megint csak Dominikre gondolok, aki egész idei szezonban a hátán vitte ezt a szerencsétlen csapatot, akinek élete egyik álma volt, hogy BL győztes legyen, és idén még a lehetőség is megvan arra, hogy ezt otthon élhesse át…. nem tudom. Nehéz.

Azután arra gondolok, hogy talán felfoghatjuk úgy is, hogy eggyel kevesebb kihívással kell szembenézni, a Bajnokság már rég, a FA Kupa most úszott el, de a BL-ben, ahol sokkal jobban nézett ki mindig a játékunk, talán ott még lehet keresnivalónk. 

Elvégre csodák mindig történhetnek, nem igaz? 

Beszéljünk a válogatottról: mekkora csalódásként élted meg, hogy a mieink drámai körülmények között lecsúsztak a pótselejtezőről, így biztossá vált, hogy zsinórban a tizedik világbajnokságról is lemaradunk?

Nagyon csalódott voltam, mint mindenki, aki nézte az utolsó meccsünket és szurkolt a fiúknak. A végén bevillant a Liverpool is, ahol idén nagyon durván általánossá vált, hogy az utolsó pillanatokban kapunk gólt. Előttem már rengeteg fórumon nagyon sokan elmondták ezzel kapcsolatban a véleményüket, én személy szerint úgy érzem, hogy meg kellett volna kapnunk a lehetőséget a márciusi pótselejtezőre, de hát az élet nem így alakította.

Egyetértek az olaszok szövetségi kapitányával, Gattusoval, aki azt mondta, hogy meg kell változtatni az európai rendszert, mivel igazságtalan, hogy más régiókból több csapat is automatikusan kijut a vb-re, miközben Európában minden pontért küzdeni kell ráadásul a csoportmásodikoknak még pótselejtezőt is játszaniuk kell a kijutásért. A dél-amerikai 10 csapat közül 6 egyenes ágon jut ki, a hetedik pedig egy óceániai együttessel küzd meg, miközben Európában teljesen más a helyzet. 

Óriási dolog lett volna ennyi évtized után ismét VB-n szerepelni, dehát nem sikerült. Külön sajnálom Szoboszlait, mert ha még 3-4 ugyanolyan kvalitású játékosunk lenne, mint ő, simán kijuthattunk volna. Megint csak a Liverpool-lal húzok párhuzamot, mert ugyanezt velük kapcsolatban is kijelenthetem (itt természetesen az idei szezonra gondolok).

Mivel mindig a remény hal meg utoljára, így maradok Dominik üzeneténél, miszerint tartoznak egy vébével nekünk és maguknak is. Legyen így!

A kiesés után sokan Marco Rossi távozását követelték. Te melyik álláspontot képviselted: maradjon vagy menjen a kapitány?

Nehéz kérdés. Persze nagyon dühös voltam, akkor is és előtte is sokszor, de tudom, hogy Dominik és a fiúk szeretik Rossit. Hogy is mondta Domi nemrég? Tűzbe mennénk érte… nem bántam, hogy Rossi maradt, de egy biztos, hogy fiatalítania kell, néhány embertől pedig végleg el kell búcsúzni, szép emlékek ide vagy oda. Rossit egyébként szimpatikus embernek ismertem meg abból a dokumentumfilmből, ami róla készült Olaszországban. Egy racionálisan gondolkodó, önmarcangoló (ez azonban néha negatív spirálba ránthatja), életigenlő, kávéimádó, focit szerető, emberséges szakember képe rajzolódott ki belőle.

A kérdés eldőlt, ő maradt, én pedig csak remélni tudom, hogy egy sokkal jobb és eredményesebb válogatottat fogunk látni az Európai bajnoki selejtezőkön, később pedig a VB selejtezőkön, mint amit eddig láttunk.

A szombati, Szlovénia elleni mérkőzéssel egy új, négyéves ciklus vette kezdetét a nemzeti csapat életében, amelynek kimondott célja a világbajnoki részvétel. Szerinted megvan a jelenlegi keretben az a potenciál, amivel 2030-ban végre megtörhetjük a jeget és ott lehetünk a vébén?

Még nincs. Támogatom az új srácokat, de a beilleszkedés, egymás játékstílusának megismerése időbe kerül. Lukács Danit kedvelem, Vitálisban nagyon nagy lehetőséget látok, remélem Tóth Alex is lendületbe jön, kap majd elegendő játékidőt Iraolától a Bournemouthban, a kapusaink szerintem nagyon-nagyon jók, Tóth lett az első számú, ideje volt, a háttérben pedig várja a lehetőséget a bizonyításra Yaakobishvili és a liverpooli fiataloknál Pécsi Ármin is.

Én nagyon-nagyon szeretném, ha Farkas Leó zseniális fiatal középpályást ide tudná hozni Rossi, de félek, hogy  – pláne a nem régen felröppent hírek kapcsán – inkább az angol válogatottat választja. (Most volt egy kis vita a család és az MLSZ között arról, hogy az MLSZ megkereste-e Leót azzal a szándékkal, hogy ide csábítsa, Leó apukája azt mondta, hogy már több mint egy éve nem keresték őket, az MLSZ pedig állítja, hogy dehogyisnem, de elutasították őket. Először tétováztak, sérülésekre hivatkozva mondták le a meghívásokat, majd később határozottan mondtak nemet. Nagy kár lenne érte!)

Hogyan látod a magyar utánpótlás helyzetét? Érzékelsz valódi, érdemi fejlődést az elmúlt egy évtizedben, vagy továbbra is egy helyben toporgunk?

Az utánpótlás nevelés szerintem még mindig siralmas állapotban van, de talán kisebb fokú javulás már tapasztalható. Amikor anno Szalai borította a bilit és többek között azt is elmondta a vádbeszédében, idézem: „…annyira le vagyunk maradva a képzésben, hogy az valami elképesztő. Az elszántság és a fejlődni akarás hiányzik, aki tanulni akar, az nézze meg, hogyan működnek az európai topcsapatok. Ebből fog a magyar válogatott élni, nem most, 25-27 évesen fogunk megtanulni futballozni.”

Kemény szavak, igaz? Nekem Varga Barni és Lukács Dani ugrott be azonnal…

Ha engem kérdezel, rögtön azt mondanám, hogy kérjék fel az utánpótlás élére Szoboszlai Zsoltot. Ha valaki, hát ő átlátja a rendszert, felülírhatatlan tapasztalatokkal rendelkezik, nézzük meg hol tart ma Dominik a karrierjében, és más, nála nevelkedett játékosok is mekkorát tudtak előre lépni! Zsolt elmondja a könyvében, hogy nem lehet elég korán kezdeni (4-5 éves korban már muszáj a gyereknek az alapokkal ismerkedni), a tehetség mellett pedig elengedhetetlen a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás…

10 000 óra hiányzik a gyerekek képzéséből. Tízezer óra! Dominik ennyit gyakorolt, játszott éveken át. A székesfehérvári panellakásban üres műanyagflakonok között szlalomozott, majd később már a pályán a rendes focilabdával. Látjuk az eredményt. És könyörgöm: legyenek már elhivatott szakemberek a megfelelő helyeken! SZAKEMBEREK! Nem politikai játszmát folytatók vagy azok leszármazottai, kegyeltjei a szervezetek élén vagy akár a pályán…

A sportot meg kell tisztítani a politikától. Nem lesz addig előrelépés, amíg ez az urambátyám rendszer uralja a viszonyokat és a miniszterelnök bólinthat rá minden fontos döntésre vagy ő mutathatja az irányt.

Zárásként egy kis jóslat: Ha tíz év múlva beszélgetünk, hány topligás és hány Top 10-es bajnokságban szereplő magyar játékossal lennél elégedett?

Szép kérdés. 🙂 Ha az utánpótlási rendszer tényleg megváltozik, szakmai alapokra helyeződik, megfelelő képzettségű és kvalitású szakemberek lesznek a területen mindenhol, megfelelő képzések indulnak, jó edzők készítik fel a tehetséges, jó képességű gyerekeket, fiatalokat, akkor évek múlva nagyon elégedett lennék, ha az akkori magyar válogatott összes tagja topligákban szerepelne.

Így a kérdésre a válaszom: minimum 35-40 játékost szeretnék vegyes felvágottként a Bundesligában, a Premier League-ben, a spanyol, az olasz, a holland bajnokságokban látni. A Top 10-ben pedig legalább 15-20-at. Csatlakozol a víziómhoz? 🙂 

Zárszó

Ez az interjú ismét rávilágított arra, amit eddig is tudtunk: a futball sokkal több puszta statisztikáknál vagy 90 percnyi játéknál. Ez a 21 ezer fős közösség a bizonyíték arra, hogy egyetlen játékos sikere képes generációkat, férfiakat és nőket, nagymamákat és unokákat egy asztalhoz ültetni.

Bár a Liverpool és a válogatott előtt is rögös út áll, az alapító szavai reményt adnak: amíg vannak ilyen elkötelezett szurkolók, és amíg van egy Szoboszlai Dominikunk, aki „tartozik nekünk egy világbajnoksággal”, addig van miért leülni a képernyő elé minden hétvégén.

Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok a csoport működtetéséhez – s bár a topligás és a Top 10-es ligás játékosok számával kapcsolatban messze nem vagyok ilyen optimista, de kívánom, hogy én tévedjek nagyot, és Andinak legyen igaza.
Reméljük, hogy tíz év múlva már egy olyan válogatottról beszélgethetünk, amely megtörte a jeget, és generációk álmát valóra váltva kijutott a világbajnokságra!

Képek forrása: mlsz.hu