10 éve még vertük őket, most 100%-os mérleggel mennek a vb-re – Interjú Kovács Péterrel a norvég foci felemelkedéséről

A nemzetközi futballtérképen az elmúlt évek egyik leglátványosabb felemelkedését Norvégia produkálta. Míg az északiak alig több mint tíz esztendeje még kettős vereséget szenvedtek a magyar válogatottól az Európa-bajnoki pótselejtezőn, mára nemzetközileg is magasan jegyzett csapattá váltak.
A 2026-os világbajnoki selejtezők során valóságos erődemonstrációt tartottak: nyolc mérkőzésen nyolc győzelmet arattak, 37–5-ös gólkülönbséggel, így Olaszországot megelőzve, hibátlan mérleggel jutottak ki a világbajnokságra – 28 év után először.

De mi áll a Haaland- és Ødegaard-fémjelezte új aranygeneráció, valamint a norvég futball látványos felemelkedése mögött? Hogyan válhatott egy északi kiscsapat, a Bodø/Glimt Európa egyik legizgalmasabb, klubprojektjévé, és miért hisz a norvég rendszer a folytonosságban ott is, ahol mások már rég türelmüket vesztették volna?

Mai interjúnkban ezekre a kérdésekre keressük a választ Kovács Péterrel, a korábbi 10-szeres magyar válogatott támadóval, aki 2002 óta – egyetlen belgiumi szezont leszámítva – Norvégiában él. Péter 2012-ben gólkirály lett, egy évvel később pedig bajnoki címet ünnepelhetett a Strømsgodset színeiben. Így az elmúlt több mint két évtizedben testközelből figyelhette a norvég futball átalakulását és felemelkedését.

A norvég válogatottnak a 90-es években volt egy aranygenerációja, amely két világbajnokságra is kijutott, és ott volt a 2000-es Európa-bajnokságon is. Ezt követően azonban hosszú csend következett, majd a 2020-as évek elején megjelent egy újabb aranygeneráció Haalanddal és Ødegaarddal.
Minek köszönhető a norvég futball látványos előrelépése?

Nagyon jól összefoglaltad, a 90-es években valóban nagyon jó csapatuk volt a norvégoknak. A mostani sikerek alapja pedig az a generáció, amelybe az 1998-as születésű Ødegaard és a 2000-es születésű Haaland is tartozik; ők kiválóan összeforrtak.

Pont amikor kint játszottam 2007 és 2008 körül, akkor kezdték el az akadémiákat Norvégiában, és azóta jönnek folyamatosan a fiatal tehetségek. Most ugyan Haalandról és Ødegaardról beszélünk, de nagyon sok tehetséges fiatal van – jelenleg a 15, 16, 17 éves korosztályokban –, akik pár év múlva megint egy nagyon erős generációt hozhatnak a norvég focinak.

Visszatérve a kérdésedre: a dolog lényege szerintem az akadémiák tudatos felépítésében rejlik. Jó edzőket alkalmaztak, és természetesen kell egy kis szerencse is ahhoz, hogy a játékosok ilyen szinten fejlődjenek, mint az utóbbi években. A norvégok rájöttek a képzés lényegére, és egyre több pénzt fektetnek ezekbe az akadémiákba, ahol a fiatalokkal foglalkoznak.

Valóban, a 2000-es korosztályt követő hullám – elég csak Andreas Schjeldrup, Sverre Nypan vagy éppen Helland nevét említeni – azt igazolja, hogy nem egy kifutott generációról van szó, hanem egy fenntartható, hosszú távú folyamatról.

Így van, ahogy mondod: a három játékos közül, akiket említettél, az egyik a Manchester Cityben, a másik a Benficában, a harmadik pedig a Bolognában futballozik. Tehát mindannyian patinás klubokban, erős ligákban szerepelnek, ahol kiválóak a feltételek. Nagyon jó edzéslehetőségeik vannak, nap mint nap kiváló társakkal készülhetnek, és remek edzőik vannak. Úgyhogy ebből rengeteget fog profitálni a norvég futball a jövőben.

Dániában nagyon sok önkéntes dolgozik a kluboknál. Norvégiában is így van ez?

Igen, itt is nagyon sokan vannak, főleg a fiatal generációknál. A 8–12 éves korosztályokban, ahonnan jönnek a tehetségek a kis klubokból a nagy klubokba, ott önkéntes edzők vannak, akik legtöbbször ingyen végzik a munkájukat. A norvégoknak nagyon bevált, hogy így gondolkoznak és ezt fogják folytatni a jövőben is.

Annak ellenére, hogy a norvég futball ontja a minőségi játékosokat, ennek hozadéka sokáig nem mutatkozott meg a válogatott eredményein. Például a 2024-es Európa-bajnokságra sem jutottak ki. Mi volt ennek az oka?

A kiesés nagyon nagy csalódás volt. A szövetségi kapitány fejében még a lemondás gondolata is megfordult, annyira megviselte őt személyesen és az egész norvég futballtársadalmat a kudarc. Nagyon közel jártak a kijutáshoz, de volt az a bizonyos oslói meccsük a skótok ellen, ahol az utolsó két percben kaptak ki, és ez végül megpecsételte a sorsukat.

Az utóbbi két évben azonban nagyon összeforrott a társaság; a kapitány megtalálta azt a rendszert, amellyel minden egyes játékosából a legjobbat tudja kihozni. Magyarországon is láthatjátok, hogyan futballozik a két legnagyobb sztár, Haaland és Ødegaard a Premier League-ben, vagy éppen Alexander Sørloth az Atlético Madridban. Ők hárman igazi kulcsemberek, és nagyon sok függ az ő teljesítményüktől.

A 2024-es Eb-selejtezők elbukása után sok más országban kapitányváltásra került volna sor – például Magyarországon is nagy valószínűséggel ez történt volna. Norvégiában ez a lehetőség mennyire merült fel komolyabban?

Természetesen volt róla szó; a szakértők a televízióban és az újságokban is azt hangoztatták, hogy ha a szövetségi kapitánynak ezzel a kerettel nem sikerült kijutnia az Európa-bajnokságra, akkor a 2026-os világbajnokság sokkal nehezebb lesz, hiszen oda eleve nehezebb a kijutás. Nagyon sokan vélték úgy, hogy új impulzusra lenne szükség, talán egy külföldi, más futballkultúrából érkező szakembert kellene keresni, és elindulni egy másik irányba. A norvég szövetség azonban bízott a megkezdett munkában, kitartott Ståle Solbakken mellett, és ez a türelem végül kifizetődött: a kapitány szerződését nemrég újabb két évvel, 2028-ig meg is hosszabbították.

A norvég válogatott érdekes összetételű: a csatársor bombaerős, a középpálya is kiváló – különösen Aursnes visszatérésével –, viszont a védelem nevek alapján sebezhetőnek tűnik. A négytagú védelemből egyedül Ryerson helye tűnik stabilnak; Heggem és Ajer az utóbbi időben kevesebbet játszik a klubjában, ahogy a balhátvéd, David Møller Wolfe is. Nyland pedig tartalékkapus a Sevillában. Mit gondolsz erről a kettősségről?

A 90-es években nagyon jó középhátvédjei és kapusai voltak a norvégoknak, jelenleg viszont pont ez hiányzik. Egyedül Ryerson játszik hétről hétre a Dortmundban. A két középhátvéd közül Ajer például nem lépett pályára a múlt hétvégén, és Heggem is kevesebb lehetőséget kap mostanában a klubjában. Ott van még Møller Wolfe, aki sajnos egy rossz csapatban játszik, ami egyáltalán nem könnyíti meg a dolgát.

Kapusposzton Nyland szintén nehéz helyzetben van, hiszen régóta nem védett tétmeccsen a Sevillában. Úgyhogy ez szerintem most okoz fejfájást a kapitánynak, hogy hogyan fogja összeállítani a védelmet és a kapusposztot, de amit az utóbbi időben olvastam, Ståle Solbakken továbbra is bízik ezekben a játékosokban, úgyhogy nem kell annyira remegniük.

A sikeres kvalifikációt követően a Benfica univerzális középpályása, Fredrik Aursnes bejelentette, hogy több mint két év után ismét a válogatott rendelkezésére áll, emellett nemrég a Bodø/Glimt kapusa, Nikita Haikin is megkapta a norvég állampolgárságot. Ők mekkora erősítést jelenthetnek a csapatnak?

Mindkettő nagyon jó focista. Aursnes kulcsember a Benficában, aki két év pihenő után tér vissza; korábban arra hivatkozott, hogy a rengeteg mérkőzés miatt fizikálisan elfáradt, ami érthető, de mostanra ismét késznek érzi magát a feladatra. A sajtóban téma volt, mennyire szerencsés döntés behívni őt a válogatottba, de erre a felvetésre a szövetségi kapitány nagyon diplomatikusan azt válaszolta, hogy a norvég válogatottban a legjobb játékosoknak kell játszaniuk, és ő az egyik legjobb középpályás, úgyhogy szerintem mindenféleképp kerettag lesz.

Ami Nikita Haikint illeti, bár valóban megkapta az állampolgárságot, nehéz megmondani, bekerül-e az utazó keretbe. A szövetségi kapitány töretlenül bízik Nylandban; nemrég ki is jelentette, hogy ha most kezdődne a világbajnokság, továbbra is ő állna a kapuban. Nyland mellett ott van Egil Selvik, aki hétről hétre a Watfordban véd, aztán van egy kapus, aki Dániában szerepel, egy másik pedig – Haikinhoz hasonlóan – Norvégiában játszik. Úgyhogy nagyon érdekes lesz látni, ki lesz az a három kapus, akit végül kivisz magával Solbakken a világbajnokságra.

Mik az elvárások a 2026-os világbajnoksággal kapcsolatban? Mit vár a közvélemény, és mit vár magától a csapat?

A norvég közvélemény mindenképpen továbbjutást vár a csoportból. Franciaországgal, Szenegállal és Irakkal vannak egy négyesben. Ha a papírformát nézzük, a franciák a legerősebbek, és bár a norvégoknak nagyon jó selejtezőjük volt, ez önmagában nem sokat számít majd a világbajnokságon.

Szenegálnak szintén nagyon jó csapata van, úgyhogy szerintem két meccset mindenképpen meg kell nyerni a továbbjutáshoz.
Ez a minimális elvárás, aztán, hogy utána kivel játszhatnak, azt így nehéz megmondani, de szerintem a keret is ebben gondolkodik: a cél az, hogy a csoportból mindenképpen jussanak tovább.

Térjünk át a norvég klubfutball sikercsapatára, a Bodø/Glimtre. A klub 2017-ben még a másodosztályban szerepelt, 2019-ben viszont már ezüstérmes volt az élvonalban, látványos focival. 2020-ban rekordokat döntve nyerték meg fennállásuk első bajnoki címét. Azóta már négyszeres bajnokok, a nemzetközi porondon pedig 2022-ben EKL-negyeddöntőt, 2025-ben El-elődöntőt, idén pedig BL-nyolcaddöntőt játszottak. Minek köszönhető ez a felemelkedés?

A folyamatosságnak, azt hiszem. Amikor Kjetil Knutsen 2018-ban átvette a csapatot, a klub még meglehetősen rossz állapotban volt. Ő azonban megkapta a teljes bizalmat a vezetőségtől, hogy felépítsen egy klubot, kialakítson egy új gondolkodásmódot: hogyan fognak játszani, milyen típusú játékosokat kell szerződtetni.

Az Észak-Norvégiából érkező fiatalok megkapják a bizalmat, az elmúlt nyolc évben pedig az egész klub és a csapat is nagyon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, aminek meg is lett az eredménye. Ez a következetes munka hozta meg a sikereket.

Nyolc év azonban nagyon hosszú idő; a mai futballban és a mai társadalomban rendkívül ritka, hogy ennyi időt kapsz, hogy felépíts valamit.

Ha egy edző olyan sikeres, mint Knutsen, egészen biztos, hogy számos kecsegtető ajánlattal csábítják nagyobb költségvetésű klubokhoz. Szerinted miért nem ment még el?

Szerintem nagyon jól érzi magát Bodøben. Az eredmények évről évre jönnek, a klub kiváló játékosokat ad a válogatottba is. Elképzelhető, hogy nem is vágyik máshová; megtalálta itt a helyét. Kérdés az is, hová tudna valójában továbblépni: nem hiszem például, hogy egy Premier League alsó negyedébe tartozó csapat kedvéért feladná ezt a projektet.

Mi történt a csapattal Lisszabonban, a Sporting elleni BL-nyolcaddöntő visszavágón? Hogyan fogadták a szurkolók a kiesést, miután jelentős, háromgólos előnnyel érkezett a klub a mérkőzésre?

Én is azt gondoltam, főleg hogy nagyon jól játszottak otthon az odavágón, hogy meglesz a továbbjutás, de a futball az nagyon kiszámíthatatlan. A Bodø számára nagy előny, hogy otthon műfüvön játszanak, az egy teljesen más foci, mintha rendes füvön játszanának, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy 5-0-ra ki tudnak kapni Lisszabonban.

Különösen azért, mert a csapat korábban az Inter és az Atlético Madrid otthonában is győzni tudott a BL-ben természetes füvön, tehát a talaj nem lehetett újdonság számukra. De az 5-0 az durva volt, a mérkőzés után Knutsen úgy fogalmazott, hogy mindent újra kell kezdeni, mert ez így nem jó, ez nem lesz elég ahhoz, hogy tovább tudjanak fejlődni.

De gondolom, azért összességében elégedettek voltak, hiszen ez a nyolcaddöntő egy fantasztikus eredmény, nem?

Természetesen fantasztikus eredmény, de aztán jött a csalódás, hisz olyan közel voltak, hogy még tovább jussanak, de aztán nem sikerült. Ezért talán a csalódottság még nagyobb volt, mint a siker. Azóta viszont már túltették magukat ezen. A norvég bajnokság nemrég kezdődött, és bár még nincsenek a toppon, de szerintem megnyerik idén is a bajnokságot.

Mennyire folytatható az a sikerszéria, amit a nemzetközi porondon produkáltak? Elérték a plafont, vagy van még feljebb?

Nagyon érdekes időszak következik számukra, hiszen elkezdték építeni az új stadiont, amely várhatóan jövő év őszére vagy 2028 tavaszára készül el. Ez egy modern létesítmény lesz, amire nagy szüksége is volt a klubnak. Az új stadion abban is segíthet, hogy még jobb játékosokat csábítsanak oda, hiszen Bodø nem igazán a világ központja.

Fontos, hogy versenyképes fizetést tudjanak kínálni a játékosoknak, és legyen egy olyan perspektíva, ami érdekes, vonzó számukra. A csapat eredményeit látva mindenki számára egyértelmű, hogy ez egy olyan csapat, amelyik akar valamit. Úgyhogy úgy gondolom, hogy az elkövetkező egy-két-három évben minden téren fejlődni tudnak: nagyobb lesz a klub, nő a költségvetés, és sokkal több ember tudja majd nézni a meccseket, mert a stadion is nagyobb lesz. Szerintem mindenképpen pozitív három év vár a csapatra.

Mekkora nagyjából a klub költségvetése? Van benne állami forrás, vagy teljesen piaci alapon működnek?

Körülbelül 600–800 millió norvég korona (50–70 millió euró), de ez az összeg az utóbbi időben emelkedett ennyire, mert, ha a Bajnokok Ligájában szerepelsz, akkor nagyon sok pénzt kap a csapat.

Állami támogatás nincs. Korábban volt rá példa, hogy tulajdonosok is beszálltak a klubba, de alapvetően kisebb-nagyobb szponzorok támogatják a klubokat. A norvég szövetségtől érkező TV-s jogdíjak mellett a bajnoki szereplés után különböző bónuszok és prémiumok járnak: például a bajnoki címért, de állami szerepvállalás nincs jelen a rendszerben.

A többi norvég élcsapat, mint a Viking, a Brann Bergen vagy a Rosenborg, nagyjából milyen költségvetésből gazdálkodik?

A Viking, a Brann, a Vålerenga és a Rosenborg számítanak a négy legnagyobb klubnak a Bodø mellett. Az ő költségvetésük körülbelül a negyede lehet a Bodø/Glimtének, vagyis éves szinten nagyjából 150–200 millió norvég korona (13–18 millió euró) körül alakulhat.

Végezetül néhány rövid kérdés erejéig térjünk vissza a világbajnoksághoz: szurkolsz-e valakinek a norvégokon kívül a tornán?

Én az argentinoknak szurkoltam a ’90-es években, mert ott játszott a kedvencem, Batistuta, de azóta megszerettem a norvégokat, ahogy te is említetted. Hogy kinek fogok még szurkolni? Inkább csak jó meccseket szeretnék látni, számomra ez a legfontosabb.

Mit gondolsz a vb bővítéséről: beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagy nagyon felhígul a mezőny?

Mindkét forgatókönyv benne van. Olyan csapatok is kijutottak, amelyekről én személy szerint korábban nem is hallottam. Majd meglátjuk, milyen meccsek lesznek. A szurkolók számára természetesen, akik tévén nézik a mérkőzéseket, még érdekesebb lesz, hisz még több meccs lesz, és a vb tovább tart.

Ki nyeri meg a vb-t?

A franciáknak szerintem nagyon jó keretük van, a brazilokat soha nem szabad leírni, Anglia pedig mindig szeretne nyerni, de aztán valahogy sosem sikerül. Úgyhogy sok esélyes van.

A spanyolok?

Ők is természetesen ott vannak az esélyesek között, a nagy nemzetekkel mindig számolni kell. Szerintem nagyon nagy meglepetés nem lesz. Curaçao biztosan nem fogja megnyerni a világbajnokságot.

Kovács Péter szavai alapján a norvég futball felemelkedése korántsem egy hirtelen jött sikertörténet, sokkal inkább egy tudatosan felépített, hosszú évek munkájára épülő folyamat eredménye. Az akadémiai rendszer megerősítése, a minőségi szakemberek, a fiatalokba vetett bizalom és a szakmai folytonosság olyan stabil alapot teremtett, amely ma már nemcsak egy-egy világklasszisban, hanem egy egész generációban és versenyképes klubcsapatokban is megmutatkozik.

A rendszer egyik erőssége talán éppen abban rejlik, hogy a kudarcok – legyen szó egy elbukott Eb-selejtezőről vagy egy fájdalmas nemzetközi kiesésről – nem törik meg a fejlődést, hanem a következő lépcsőfok alapjává válnak. A norvég válogatott előtt álló világbajnokság így nemcsak egy újabb torna, hanem egyfajta mérföldkő is lehet: visszajelzés arra, hogy a hosszú távú építkezés valóban képes-e tartósan az elit közelében tartani az északiakat.

Egy biztos: ha a jelenlegi irány és szemlélet nem változik, Norvégia nem egyszeri fellángolás, hanem a nemzetközi futball egyik stabil szereplője lehet a következő években is.

Péternek nagyon szépen köszönöm a kedvességét, a példaértékű hozzáállását, és az izgalmas betekintést egy olyan futballkultúrába, amely az elmúlt években látványosan bizonyította: tudatos munkával és türelemmel a perifériáról is az elit közelébe lehet kerülni.