Dán nyitottság vs. magyar zártság: Nonszensz, ami az edzőképzésben folyik – Interjú a Daniasport.hu alapítójával (3.rész)

Dán Szuperliga kontra magyar NB I: mekkora a különbség a két bajnokság között? Miért ér egy dán bajnokságból eladott játékos menetrendszerűen 10–15 millió eurót, és pontosan mi vezetett a dán válogatott drámai vb-kieséséhez a veretes keret ellenére?

Interjúsorozatunk zárófejezetében Orvos Andrással, a Daniasport.hu alapítójával a tiszta piaci működésről, a dán szövetségi kapitány körüli vitákról és a hazai edzőképzés anomáliáiról beszélgettünk. A végén pedig az is kiderül, ki nyerheti a világbajnokságot, és ki lehet a torna meglepetéscsapata.

Ha össze kéne hasonlítanod a dán Szuperliga és a magyar NB I színvonalát, mit mutat a mérleg?

Én egyértelműen a dán bajnokságra tenném a voksomat. Az FC Midtjylland és a Ferencváros BL-selejtezős párharca két éve rendkívül beszédes volt. Amellett, hogy a dánok magabiztosan mentek tovább, a csapatban három saját nevelésű fiatal bizonyult a legmeghatározóbb láncszemnek: a kapusuk, a budapesti visszavágón gólt szerző Oliver Sørensen, valamint a csereként beálló, a játék képét teljesen megváltoztató Aral Simsir.

A két liga közötti szintkülönbséget Stefan Gartenmann példája is tökéletesen mintázza. Ő játszott a SønderjyskE-ben, majd átigazolt a Midtjyllandba, ahol egy idő után kiszorult a kezdőcsapatból – a Fradiba igazolva viszont azonnal megkerülhetetlen, stabil alapemberré vált.

De nézzük a piaci realitást! Ha a dán ligából elvisznek egy igazán jó futballistát, az 8–10–15, vagy extrém esetben akár 25 millió euróért fog elmenni egy topligába.

Ezzel szemben Magyarországon nagyon ritka, ha egy játékosért a tízmilliós határ közelébe ér az ajánlat. Dániában viszont a tízmillió eurós nagyságrendű adásvételek szinte minden egyes átigazolási szezonban menetrendszerűen megtörténnek. Ha a teljes bajnokságot nézzük, és összehasonlítom a csapatokat, akkor is egyértelműen a dán bajnokság felé billen a mérleg.

Mekkora büdzséből gazdálkodnak a dán élcsapatok?

Az FC København büdzséje ugrik ki a leginkább a mezőnyből: nekik nagyjából 47 millió eurós éves költségvetésük van, amivel a Ferencváros szintjén mozognak. A Brøndby, a Midtjylland, valamint az Aarhus büdzséje valahol 15–20 millió euró között van. Ezek teljesen nyilvános, transzparens adatok, és a takarítónőtől kezdve a teljes adminisztrációig minden benne van. Ezzel szemben a SønderjyskE, ahol én is besegítek edzőként a Gyerek Akademián, mindössze 5 millió euró körüli költségvetésből gazdálkodik – mégis képesek voltunk idén harcban lenni a nemzetközi kupaindulásért.

A csapatok piaci alapon működnek vagy ott is van állami pénz a futballban?

A dán klubok piaci alapon működnek. Olyan itt nem létezik, hogy a polgármestert vagy a politikát felszólítják, hogy „mentse meg a helyi csapatot” – ez a felvetés teljesen abszurd és értelmezhetetlen lenne kint. Az előfordulhat, hogy az önkormányzat minimális, pár százalékos tulajdonrészt vásárol a klubban, hogy ingyen biztosítja, gondozza a pályát. De olyan nincsen, hogy a városvezetés csak úgy közpénz-százmilliókat dobjon oda egy profi klubnak.

Viszont miközben a profi szintet elengedi az állam a piacnak, addig a széles bázisú tömegsportot és az utánpótlást zseniálisan támogatja a rendszer.

Most, hogy elvégeztem az UEFA B-licencet, valamint a Talent ID 1 és Talent ID 2 scouting tanfolyamokat, úgy érzem, egy teljesen új világ nyílt meg előttem. Ezek a képzések egyszerűen lenyűgöztek. Néha magam is elképedtem azon, milyen témákról beszélgettünk, és milyen őszintén osztották meg a dán klubvezetők a saját működésükkel, játékosmegfigyelésükkel és tehetségfejlesztésükkel kapcsolatos belső információikat. A képzések nemcsak szakmailag adtak rengeteget, hanem teljesen új szemléletmódot is nyitottak számomra a játékosmegfigyelés, a tehetségazonosítás és a futball működésének megértése terén.  

Később tudtam meg, hogy a tanfolyam költségének a 80%-át az önkormányzat utólag visszafizeti a klubomnak. Miért? Mert ezek a képzések mint például a B licenc a 15–16 éves gyerekek képzéséig szól, és a dán államnak az az elemi érdeke, hogy a fiatalok minél tovább a helyi sportrendszerben maradjanak, egészségesek legyenek, és jó képzést kapjanak. Ezt a szintet még támogatja a közösség, de a professzionális futball világát jelentő UEFA A licencet már nem, mert az a profi futballhoz kell.

A magyar edzőképzést és a szakma belterjességét itthonról is rengeteg kritika éri. Kintről hogyan látod ezt?

Azok az információk, amiket otthonról hallok, egészen döbbenetesek. Az, hogy például a Futball Mágia oldal rendkívül elhivatott készítőjét, Kecskeméti Pétert fel sem veszik a magyar Grassroots-tanfolyamra, miközben tudásával segíteni akarná a hazai közeget, teljesen nonszensz. Dániában pont fordítva működik: lasszóval fogják az embereket, könyörögnek a szülőknek és a civileknek, hogy képezzék magukat, és ingyen biztosítják hozzá a hátteret.

Ráadásul otthon még mindig él a merev sztereotípia, hogy kiből lehet jó edző. A dán futballban ugyanannyi topedző van azok között, akik komoly szinten futballoztak, mint azok között, akik sérülés vagy egyéb okok miatt sosem voltak profi játékosok. Ez Magyarországon is példamutató lehetne, hogy nem csak azokból lehetnek jó edzők, akik futballoztak, hanem azokból is, akik nem.

A dán futball alapjai tehát megbonthatatlanok, a felnőtt válogatott mégis elbukta a világbajnoki selejtezőket.
Miközben olyan szintű játékosok alkották a keretet, mint Rasmus Højlund, Morten Hjulmand vagy éppen Pierre-Emile Højbjerg. Véleményed szerint mi vezetett ehhez a kudarchoz?

Szerintem az egész selejtezősorozatuk egyetlen rossz tízpercen ment el. Zalaegerszegen nagyszerű játékkal sima 5–0-ra verték Fehéroroszországot, aztán hazai pályán, 1–0-s vezetésnél valahogy elkényelmesedtek ellenük. Kaptak gyorsan két gólt, és bár a végén még egyenlítettek, de a 2–2-es döntetlennél nem volt több abban a meccsben. Ha ott hozzák a kötelező győzelmet, utána a skótok elleni meccs eredménye már teljesen mindegy lett volna. Ott, azon a hazai mérkőzésen egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy kis lazaság végzetesnek bizonyult.

A játékosokról azt is tudni kell, hogy szinte kivétel nélkül európai topcsaptokban játszanak. Néha az az érzésem, hogy ezek a profik a válogatott meccsekbe egy kicsit „belepihennek”. Úgy vannak vele, hogy „vezetünk 1–0-ra, valahogy lehozzuk a mérkőzést, hiszen a következő hétvégén már az Arsenalban vagy más topcsapatban van jelenésem.

A Skócia elleni utolsó, mindent eldöntő meccsen ráadásul szerintem egy edzői hiba is becsúszott: a szövetségi kapitány fent hagyott egy már sárga lapos játékost, aminek kiállítás lett a vége. De tíz emberrel is jobban játszottak a skótoknál, ki is egyenlítettek, azonban a 93. percben kaptak egy olyan gólt, amit a skót srác úgy eltalált, hogy lehet élete végéig nem fog még egyszer így eltalálni. Arról nem is beszélve, hogy a mérkőzés elején Scott McTominay olyan ollózós gólt lőtt, amilyet azóta sem láttunk tőle. Egyszerűen kiestek a flow-ból, minden ellenük dolgozott, de ezt saját maguknak köszönhetik.

Ugyanakkor ettől a labdarúgók értéke nem fog lejjebb menni, ugyanúgy értékesek, keresettek lesznek a játékosok, a dán bajnokság 9 ezres átlag nézőszámmal megy. Jó az UEFA-koefficiensük, a Midtjylland és az FC København sok pontot szerzett, tehát elég jó helyen vannak. Csak hát kicsit bosszantó, hogy nem lesznek ott a világbajnokságon.

Milyen volt a dán közvélemény és a sportsajtó reakciója a vb-kiesés után?

Abszolút csalódás volt a kiesés, voltak olyan írások, hogy a sportigazgatót meneszteni kéne, szóba került az edző állása is. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a legjobb dán edzők nem voltak elérhetőek a nemzeti csapat számára. Kasper Hjulmand a Leverkusennél dolgozik, Thomas Frank akkor még Tottenhamnél volt. Arról nem beszélve, hogy a legjobb edzőket a dán szövetség nem tudja megfizetni, és a dán labdarúgó szövetségnek olyan szakembert kell keresnie, akit meg is tud fizetni.

Összességében, igen voltak kritikus hangok, szakemberektől, játékosoktól, de ezek kellenek is, ezek csak előrefogják vinni a dán focit.

Mennyire merült fel komolyan Brian Riemer szövetségi kapitány menesztése? Mit gondolsz, a 47 éves szakember – aki korábban két évig az Anderlecht vezetőedzője volt, de átütő sikereket ott sem tudott felmutatni – a megfelelő ember a posztra?

Hogy ő-e a megfelelő ember? Ezt nem nekem kell megállapítani. Ha a szövetség és maguk a játékosok bíznak benne, akkor ő az alkalmas személy. De mint szurkoló úgy gondolom, hogy azért találhattak volna jobbat is.

A felnőtt válogatott botlása ellenére az utánpótlás (U17, U19) miatt egyáltalán nem kell aggódniuk az északiaknak, a korosztályos csapataik a szűk európai elithez tartoznak. A dánoknak olyan fiataljaik vannak, mint Patrick Dorgu (Manchester United), Victor Froholdt (FC Porto) vagy éppen Conrad Harder (RB Leipzig) és még lehetne sorolni.

Abszolút. A dán utánpótlás-rendszer folyamatosan, szinte futószalagon termeli ki a minőségi játékosokat. Látni kell, hogy az itteni 16–17 éves toptehetségeket azonnal elkapkodja a világelit, és a dán kluboknak a bázis itthon maradó részéből kell felépíteniük a felnőtt Szuperliga mezőnyét – a liga pedig még így is remekül teljesít.

Mi, magyarok sokszor hajlamosak vagyunk túlbecsülni a saját helyzetünket: óriási mérföldkőként éljük meg, ha egy 19, 20 éves fiatalunk bemutatkozik magyar vagy európai bajnokságban – ami persze nagyon szép dolog –, de a skandinávoknál 17–18 évesen már toptehetségek vannak a pályán, meghatározó szerepben.

Ők ebben az életkorban már rendszeres játékpercekkel, 5–7 góllal és gólpasszal rendelkeznek a felnőtt élvonalban, és a felsőházi rájátszásban szereplő csapataikban abszolút alapemberek. Ezzel együtt persze nem szabad elengedni senki kezét sem, van aki később érik be – van, aki 21–22 évesen robban be –, a lényeg a folyamatos fejlődési pálya és a stabil környezet.

Dánia ugyan nem lesz ott, de Norvégia és Svédország kijutott a világbajnokságra. Mit vársz tőlük a tornán, és kik a legnagyobb esélyesek?

Nagyon örültem a norvégok kijutásuknak, mert jó csapatuk van, ráadásul a szövetségi kapitányuk, Ståle Solbakken korábban az FC Københavnnál már bizonyította, hogy képes elképesztő futballkultúrát építeni. A norvég szövetség ráadásul példásan türelmes volt vele a hullámvölgyek idején is, ennek most érik be az igazi gyümölcse.

A norvég társadalom fejlődése gyönyörűen leképeződik a sportjukban is. A norvégok mindig képesek meglepni minket: most éppen elődöntőt játszanak a jégkorong-világbajnokságon (!).

A norvég fiatalokat ott is ugyanolyan tudatos rendszerben nevelik, mint Dániában. Ez persze nem véletlen, hiszen a skandináv országok társadalma és sportkultúrája sok szempontból nagyon hasonló. Norvégiában korábban a Rosenborg BK jelentette a norvég labdarúgás szinte egyetlen bástyáját, mára azonban ez a tudás, szakértelem és fejlesztési kultúra több klub között oszlik meg.

Szerintem a norvégok a vb-n akár nagyon sokáig is eljuthatnak, ők lehetnek a torna igazi meglepetéscsapata!

A svédektől viszont kicsit tartok; úgy érzem, ők a kijutással már elérték a fő céljukat, bennük most kevésbé érzem a komoly áttörést, de sohasem lehet tudni, hisz nekik is vannak komoly játékosaik.

Ha pedig a végső győzelemre esélyeseket nézzük: akkor az angolokat, a spanyolokat és a franciáknak említeném, nekik nagyon mély keretük van.

Háromrészes interjúsorozatunk végére érve a legfontosabb konklúzió egyértelmű: a dán és a magyar sport közötti szakadékot nem a rendelkezésre álló milliárdok, sokkal inkább a működési kultúra, a transzparens piaci logika és a rendszerszintű következetesség határozza meg. Míg a skandináv modell a civil önkéntesség erejére, a tiszta piaci alapú építkezésre és a strukturált utánpótlás-nevelésre épít, addig a hazai közegnek még komoly leckéket kell megtanulnia a hatékonyságról és az edzőképzés reformjáról.

Köszönjük Orvos Andrásnak az alapos, kendőzetlenül őszinte és mélyreható szakmai meglátásokat, amelyekkel közelebb hozta hozzánk Európa egyik legirányadóbb sportkultúráját. Olvasóinknak pedig köszönjük, hogy velünk tartottak ebben a három fejezetben – bízunk benne, hogy a dán példa tanulságai egyszer a magyar pályák környékén is visszaköszönnek majd.

Kiemelt kép forrása: mlsz.hu