Kislány, nagy foci: Beckham félpályás góljától a skót válogatottig – Interjú László Ágival

A magyar futballközegben kevés olyan oldal van, amely ennyire személyes hangon, mégis ennyire szenvedélyesen beszél a játékról, mint a Kislány, nagy foci. László Ági másfél évtizede oszt meg történeteket, emlékeket, statisztikákat és érzelmeket a futball világából — mindezt úgy, hogy közben egy valódi közösséget is épített maga köré.

Beszélgettünk a kezdetekről, a közösségi média változásairól, kedvenc stadionokról és felejthetetlen meccsekről, de szóba került a Manchester United, Marco Rossi megítélése, sőt még a 2026-os világbajnokság is. Egy őszinte, szerethető futballbeszélgetés következik — pontosan olyan, mint maga a Kislány, nagy foci.

A Kislány, nagy foci immár másfél évtizede része a magyar futballközegnek. Milyen céllal indítottad el az oldalt, és miben szerettél volna eltérni a hagyományos sportmédia szemléletétől?

Gyerekkoromban nagyon szerettem olvasni a Focivilágot, a Bravo Sportot (később Sztár Sport), valamint a Nemzeti Sportot, és nagy álmom volt, hogy sportújságíró legyek. Ez végül nem úgy valósult meg, ahogyan elképzeltem, de mégis összejött, csak egy kicsit más formában.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer közel 35 ezren követik majd az oldalamat, és hogy ennyi pozitív visszajelzést, élményt és barátságot köszönhetek neki.

Szerettem volna belevinni az oldalba a személyiségemet, érdekes történeteket megosztani az olvasókkal, és egy közösséget építeni. A visszajelzések alapján ez sikerült. 

A közösségi média mennyire változtatta meg a futballról való kommunikációt? Könnyebb ma eljutni az emberekhez, vagy inkább nehezebb kitűnni a zajból?

A Facebooknak köszönhetem, hogy ennyi emberhez eljutottak a bejegyzéseim. Ha megvan benned a szenvedély, a kitartás és az alázat, előbb-utóbb kitűnsz. Az embereket hosszú távon nem lehet becsapni.

Mennyire látod befogadónak a mai magyar futballközeget a női tartalomgyártókkal szemben?

Szerintem ma már egyre befogadóbb a magyar futballközeg. Ha valaki felkészült, tehetséges és szorgalmas, azt értékelik az emberek.

Két női műsorvezető jut eszembe, akik szerintem az elmúlt években különösen sokat tettek azért, hogy kitűnjenek a magyar futballmédiából: Matthesz Flóra és Szedmák Zita.

Hogyan néz ki egy átlagos napod a szezon közben, például egy BL-hétköznapon, és hogyan alakul egy hétvégi meccsdömping idején?

Reggel mindig van egy kis rituálém: kávézás közben megnézem, hogy az adott naphoz kötődik-e valamilyen emlékezetes futballesemény, amire érdemes visszaemlékezni egy bejegyzéssel, vagy van-e olyan világnap, amit össze lehet kapcsolni a futballal.

Ezután irány a munkahely, mert az oldal nekem továbbra is hobbi. Munka közben természetesen plusz motivációt jelent, ha tudom, hogy este lesz egy jó meccs. Már a találkozó alatt figyelem, vannak-e érdekes statisztikák vagy történetek, amelyeket érdemes megosztani az olvasókkal, a lefújás után pedig általában meg is írom a bejegyzést.

Mindig arra törekszem, hogy a posztok informatívak és érdekesek legyenek. A kommentelők véleményét is szívesen olvasom, és amikor időm engedi, beszélgetek is velük. A hétvége annyiban más, hogy nincs munka, viszont több a meccs és több a bejegyzés is.

Hogyan szurkol Kislány, nagy foci a képernyő előtt: nálad a higgadtság a jellemző vagy inkább a hangos érzelmek győznek?

Ha a kedvenc csapatom vagy a magyar válogatott játszik, akkor meglehetősen temperamentumos vagyok. Ha nincs személyes érintettségem, sokkal higgadtabban nézem a meccseket. 

Rengeteg mérkőzést nézel. Volt olyan meccs az elmúlt években, amelyet biztosan nem fogsz elfelejteni?

Az „elmúlt éveket” most egy kicsit tágabban értelmeztem, és az elmúlt tíz évből válogattam. Külön vettem azokat a meccseket, amelyeket a helyszínen láttam, illetve azokat, amelyeket a tévé előtt ülve éltem át.

A legnagyobb helyszíni meccsélményeim:

• 2016, Európa-bajnokság: Magyarország–Portugália 3–3
• 2021, Európa-bajnokság: Magyarország–Franciaország 1–1
• 2023, Eb-selejtező: Magyarország–Szerbia 2–1

A legemlékezetesebb tévés meccsélményeim:

• A 2022-es világbajnoki döntő: Argentína–Franciaország 3–3, büntetőkkel 4–2
• Európa-liga-negyeddöntő, visszavágó (2025): Manchester United–Lyon 5–4

Nagyon sok stadionban jártál már. Melyik volt a kedvenced eddig, és hová szeretnél mindenképp eljutni a jövőben?

A legtöbbször a Puskás Arénában jártam, és ez áll a legközelebb a szívemhez. Ugyanakkor a Borussia Dortmund stadionja, a Signal Iduna Park – vagy ahogy a szurkolók inkább nevezik, a Westfalenstadion –, illetve a Manchester United otthona, az Old Trafford is igazi libabőrös élmény volt.

A Comói-tó környéke és a Como stadionja régóta szerepel a bakancslistámon. Emellett szeretnék eljutni Lisszabonba és megnézni a Benfica stadionját, Sevillába, ahol a Betis és a Sevilla otthonát is felkeresném, valamint Bilbaóba, ahol a San Mamés szintén nagy álmom.

Sokan tudják rólad, hogy Manchester United-szurkoló vagy. Mi fogott meg benne, miért pont ezt a klubot választottad? És ha ma kellene tiszta lappal újra csapatot választanod, akkor is a United mellett döntenél?

Minden egy Beckham-góllal kezdődött. 1996. augusztus 17-én a Wimbledon ellen szerzett egy félpályás gólt, és onnantól kezdve a Manchester United lett a csapatom.

Nagyon megfogott a klub történelme és hagyománya: a Busby-bébik, Sir Alex Ferguson, a ’92-es korosztály. Viszont ha most lennék gyerek, szinte biztos, hogy nem a Manchester Unitedet választanám. 

Michael Carrick januári kinevezése óta megtáltosodott a United, és újra ott lesz a Bajnokok Ligájában. Szerinted ez egy új korszak kezdete lehet, vagy inkább csak egy átmeneti javuló periódus?

Óvatos duhaj vagyok, de nagyon remélem, hogy egy új korszak kezdete. Örülök, hogy Carrick megkapta a bizalmat, mert nem szerettem volna, ha ismét elölről kezdődik minden egy új edzővel.

Carrick korábbi játékosként jól ismeri a klubot, a higgadt személyisége pedig szerintem kulcsszerepet játszott abban, hogy Amorim távozása után jelentősen javultak az eredmények, és sikerült megszerezni a Bajnokok Ligája-indulást érő helyezést.

Térjünk át a válogatottakra. Mekkora csalódásként élted meg, hogy a mieink drámai körülmények között lecsúsztak a pótselejtezőről, így biztossá vált, hogy zsinórban a tizedik világbajnokságról is lemaradunk?

Komoly gyomros volt az írek elleni kudarc, és kellett néhány nap, mire feldolgoztam. Hozzám hasonlóan rengetegen nem látták még a magyar válogatottat világbajnokságon játszani, ezért különösen fájó volt ez a lemaradás.

Ugyanakkor bízom benne, hogy legközelebb sikerül kijutni, mert az akkora eufóriát jelentene, mint az Európa-bajnoki részvétel kivívása 2015-ben, 44 év várakozás után.

A kiesés után sokan Marco Rossi távozását követelték. Te hogyan láttad ezt a helyzetet: indokolt volt a kritika, vagy inkább a stabilitás mellett érveltél?

Nekem is volt hiányérzetem a világbajnoki selejtezők során, de Rossi helyzetét talán higgadtabban láttam, mint sokan mások.

Egyrészt óriási szerepe volt abban, hogy a magyar válogatott tartósan az európai középmezőny felső részéhez tartozzon. Az ő irányításával kétszer jutottunk ki az Európa-bajnokságra, legyőztük oda-vissza Angliát a Nemzetek Ligájában, nyertünk Németországban, és kis híján továbbjutottunk a 2020-as Eb halálcsoportjából.

Másrészt nem nagyon tudtam volna olyan reális jelöltet mondani, aki Rossi távozása esetén garantáltan képes lett volna túlszárnyalni ezeket az eredményeket.

Ha egyetlen jelenlegi válogatott játékossal – magyar vagy külföldi futballistával – készíthetnél hosszabb interjút, kit választanál és miért?

Schäfer Andrist választanám. Mindketten rajongunk a kávéért, a filmekért és a Manchester Unitedért, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy nem fogynánk ki a témákból.

Arra szeretnélek kérni, hogy vedd elő a híres varázsgömbödet! Szerinted melyik válogatott nyeri meg a 2026-os világbajnokságot? Ki lehet a torna meglepetéscsapata? És melyik együttes okozhatja a legnagyobb csalódást?

Világbajnok: Portugália – szerintem most minden adott ahhoz, hogy felérjenek a csúcsra.

Meglepetéscsapat: Kolumbia.

Legnagyobb csalódás: Anglia.

Zárásként egy könnyedebb kérdés: a 2026-os világbajnokságon kinek szurkol majd Kislány, nagy foci?

A skótoknak szurkolok majd. Korábban jártam Skóciában, és teljesen beleszerettem az országba. Gyönyörű hely, fantasztikus emberekkel. Ráadásul a válogatottjuk a selejtezők során kifejezetten jó futballt játszott, Scott McTominayt pedig különösen kedvelem.

Ebből a beszélgetésből is jól látszik, hogy a Kislány, nagy foci sikerének titka nemcsak a futball iránti rajongásban rejlik, hanem abban is, hogy az oldal mögött valódi személyiség, hitelesség és őszinte lelkesedés áll. Talán éppen ezért válhatott közel 35 ezer ember számára mindennapi rituálévá, közösségi élménnyé és szerethető futballos menedékké az elmúlt másfél évtizedben.

Nagyon szépen köszönöm az interjút! Tiszta szívből kívánom, hogy a jövőben még számtalan emlékezetes rangadó, felejthetetlen történet, bakancslistás stadiontúra és igazi „libabőrös” pillanat várjon a Kislány, nagy focira – és persze vele együtt az olvasóira is.