Koszta János: UEFA-kupa emlékek, váci bajnoki cím és villanyszerelés

Az e heti rovat egy igazi egyéniségről, Koszta Jánosról szól, aki a Videoton kapusaként jutott el az UEFA-kupa döntőjéig, majd a Vác kapuját őrizve bajnoki címet szerzett – és közben megmaradt szerény, két lábbal a földön járó embernek. Ma a fiatal tehetségek nevelése mellett villanyszerelőként is dolgozik, így tartja egyensúlyban a sport és a hétköznapok világát.

Fénylő pályafutás: Videoton, Vác, BVSC

Koszta János 1959-ben született Sajószentpéteren; édesanyja postai alkalmazott, édesapja bányász volt. Négyévesen egy edzésen egy eltévedt lövés eltalálta a kapufa mellett állva. Bár a sérülés kisebb ijedtséggel járt, Koszta ekkor döntötte el, hogy kapus lesz. Ifiként a Borsodi Bányászban nevelkedett, és már 18 évesen a felnőtt csapatban is szerepelt.

Sorkatonai szolgálata után 1983-ban került a Videotonhoz, ahol 1984 szeptemberében debütált az NB I-ben. Székesfehérváron többnyire a válogatott kapus Disztl Péter tartalékjaként szerepelt, de a legendás 1984/85-ös UEFA-kupa-menetelés során a nyitófordulóban, a csehszlovák Dukla Praha ellen, Disztl sérülése miatt, ő állt a kapuban, és mindkét mérkőzést kapott gól nélkül hozta le, remek teljesítményével nagyban hozzájárulva a Videoton továbbjutásához.

1989-ben, miután Gelei Károly külföldre igazolt, a Csank János vezette Váchoz került, először kölcsönben, majd végleg. Koszta a Vác első számú kapusaként két ezüstérem után 1994-ben történelmet írt: a csapattal bajnok és Szuperkupa-győztes lett.

Hogy mi volt a titkuk?

A Vácnál Csank János filozófiája nem a sztárokra, hanem a keményen dolgozó, elszánt játékosokra épült. Emellett a szokatlan bérezési rendszer is motiváló volt: alacsony alapfizetés, de magas győzelmi prémiumok, így a pályán kellett megkeresni a megélhetést.

1995 és 1999 között a BVSC-nél folytatta, ahol első évében majdnem ismét bajnoki címet szerzett, végül ezüst- és kupadöntő lett a mérlege. 1999-ben, a BVSC kiesése után 40 évesen fejezte be profi pályafutását.

Válogatottban – három alkalom

Koszta háromszor lépett pályára a magyar válogatottban 1991 és 1994 között, mindegyik mérkőzésen csereként: bemutatkozása a Nehru-kupán az India–Magyarország (2-1-es magyar győzelemmel végződő) mérkőzésén volt 1991-ben.

Emberi történet: ígéretek és motivációk

Koszta János hétévesen veszítette el az édesapját. A sírjánál egy alkalommal megfogadta, hogy egyszer NB I-es játékos lesz, majd amikor ez sikerült, ugyanott fogadta meg: a válogatottban is védeni fog. És ha „csak” háromszor is, de ezt az ígéretét betartotta, hatalmas munkával és eltökéltséggel.

Család

Háromszor nősült, hat gyermek édesapja: első házasságából egy lánya született Sajószentpéteren, a másodikból két lánya és egy fia Székesfehérváron, a harmadikból két fia Vácott. Korábban ismerősei gyakran viccelődtek, hogy már ne nagyon igazoljon máshová, mert a gyerekek meglátogatása így is sok időt igényel. Koszta azonban boldogan él a harmadik feleségével, aki mellett úgy érzi, megtalálta az „igazit”.

Élet a profi karrier után

Koszta János miután abbahagyta a profi futballt, adta magát, hogy a kapusok mellett maradjon. Először a BVSC-nél, majd két évig a Honvédnál dolgozott, 2002 óta pedig az Újpest utánpótlásában neveli a jövő reménységeit, immár 23 éve. Közben sosem szakadt el régi szenvedélyétől, az elektronikától: műszerész végzettsége révén főállásban a Dunakeszi Járműjavító villanyszerelőjeként dolgozik, az újpesti kapusedzőség így mellékállásként illeszkedik a mindennapjaiba.
Azért döntött így, mert a 2000-es években a labdarúgás még nem jelentett biztos megélhetést, és nem akarta anyagi biztonságát teljesen erre alapozni. Úgy érezte, jobb, ha nem attól függ a jövője, milyen kedve van éppen a klubelnöknek.

Bár profi pályafutását lezárta, a kapuskesztyűt nem akasztotta végleg szögre: egészen 58 éves koráig védett alacsonyabb osztályokban, Kisnémediben például saját fia volt a tartalékja. Szívesen folytatta volna még, ám bal térdét meg kellett műteni, protézis került bele, így már nem volt alkalmas a sportolásra.

Koszta imád a gyerekekkel foglalkozni, és büszke rá, hogy eddigi munkája nyomán számos kapus mutatkozhatott be az NB I-ben, valamint több női válogatott is az ő tanítványai közül került ki. A mai napig kap elismerő telefonhívásokat korábbi játékosaitól – számára ez a legnagyobb szakmai elismerés.