Lesújtó MLSZ-jelentés: Magyarország adja a legkevesebb játékost Európa tíz legerősebb bajnokságába – elemzés

Az MLSZ ötödik alkalommal tette közzé Professzionális Futballkörkép című kiadványát, amely 106 oldalon értékeli a hazai labdarúgás helyzetét. A dokumentum egyik legérdekesebb fejezete azt vizsgálja, hogy a régió országai közül ki hány játékost ad Európa tíz legerősebb bajnokságába.


A számok Magyarország szempontjából továbbra is kijózanítóak: a kilenc vizsgált ország közül hazánk adja a legkevesebb futballistát és a magyar légiósok szerezték messze a legkevesebb gólt is.

A tíz legerősebb bajnokságban szereplő légiósok száma a régiós országokban (2025/26)

  1. Lengyelország – 84
  2. Horvátország – 82
  3. Szerbia – 77
  4. Szlovákia – 70
  5. Ausztria – 60
  6. Csehország – 35*
  7. Szlovénia – 34
  8. Románia – 26
  9. Magyarország – 24

A régió éllovasai, Lengyelország (84 fő), Horvátország (82 fő) és Szerbia (77 fő) több mint háromszor annyi légióst foglalkoztatnak a legmagasabb szinten, mint Magyarország, de a népességben 4 millió lakossal kevesebbel rendelkező Szlovákia (70 fő) és a velünk hasonló nagyságrendű Ausztria (60 fő) is lényegesen megelőzi a magyar mutatókat.

A tíz legerősebb bajnokságban szereplő magyar légiósok számának az eloszlása (2025/26)

Németország 6 (2)
Anglia 6 (3)
Törökország 5
Spanyolország 2 (2)
Olaszország 1 (1)
Franciaország 1
Portugália 1
Hollandia 1
Csehország 1

A magyar légiósok túlnyomó többsége három országhoz kötődik: Németországban és Angliában 6-6, míg Törökországban 5 magyar labdarúgó szerepel. Ez a három ország adja a teljes magyar légióskontingens több mint 70 százalékát.

Strukturális szempontból fontos tényező, hogy az öt elitliga országainak futballrendszerében szereplő 15 magyar labdarúgó közül mindössze 7-en futballoztak az első osztályban, míg 8-an a másodosztályban szerepeltek. Angliában a hat légiósból három a Championshipben játszott, Németországban két magyar futballista szerepelt a Bundesliga 2.-ben, míg Spanyolországban (2 fő) és Olaszországban (1 fő) valamennyi regisztrált magyar játékos a másodosztályú küzdelemsorozatokban volt érdekelt.

Ez azt jelenti, hogy a világ legerősebb bajnokságainak élvonalában mindössze korlátozott magyar jelenlét figyelhető meg: a Premier League-ben és a Bundesligában összesen hét játékos kapott lehetőséget az előző idényben, míg a La Ligában és a Serie A-ban nem szerepelt magyar futballista. Az első osztályú külföldi szereplések között Törökország számított a legfontosabb célállomásnak öt légióssal, míg Portugáliában, Hollandiában, Franciaországban és Csehországban egy-egy magyar játékos futballozott az élvonalban.

Játékpercek összesítése

  1. Horvátország – 108 838
  2. Lengyelország – 108 472
  3. Szerbia – 88 767
  4. Ausztria – 83 200
  5. Szlovákia – 79 419
  6. Csehország – 47 409*
  7. Magyarország – 36 177
  8. Szlovénia – 28 812
  9. Románia – 25 175

A játékpercek tekintetében Horvátország (108 838 perc) és Lengyelország (108 472 perc) áttörte a százezer perces lélektani határt. Magyarország a 36 177 perces összteljesítménnyel a hetedik helyen áll, megelőzve Szlovéniát (28 812 perc) és Romániát (25 175 perc). Ez azt jelzi, hogy a meglévő magyar légióskontingens tagjai átlagosan viszonylag magas játékidőt töltenek a pályán, azonban a szűk létszám miatt a teljesítményük nem tudja ellensúlyozni a mennyiségi hiányt.

Légiósok által szerzett gólok

  1. Horvátország – 194
  2. Lengyelország – 124
  3. Szerbia – 103
  4. Ausztria – 99
  5. Szlovákia – 78
  6. Szlovénia – 67
  7. Csehország – 58*
  8. Románia – 31
  9. Magyarország – 18

A leginkább szembetűnő elmaradás a szerzett gólok számában mutatkozik meg. A magyar légiósok mindössze 18 gólt jegyeztek a 2025/2026-os szezonban a Top10-es európai ligákban, ami messze a legkevesebb a vizsgált mezőnyben. A horvát légiósok 194, a lengyelek 124, a szerbek pedig 103 találatig jutottak. Figyelemreméltó Szlovénia teljesítménye is: a szlovén labdarúgók a magyarokénál kevesebb összesített játékperc (28 812 perc) alatt 67 gólt szereztek. Az átlagos hatékonyságot mutató (játékperc / gól) alapján a magyar légiósoknak átlagosan 2009,8 percre van szükségük egy gól eléréséhez, miközben a horvátoknál ez az érték 561 perc, a szlovénoknál pedig mindössze 430 perc.

Fontos megjegyzések

  1. A cseh adatoknál a Chance Liga – az UEFA klubkoefficiens-rangsora alapján – Európa tíz legerősebb bajnokság közé tartozik, így a cseh játékosoknál csak a másik kilenc ligában szereplő játékosokat vették figyelembe.
  2. Az öt legmagasabban rangsorolt ország esetében a másodosztály is beleszámít a statisztikákba.
  3. Magyar játékosnak az számít, aki Magyarországon született, vagy magyar állampolgár, és jogosult a válogatottban szerepelni.

Összegzés: a számok mögött rejlő probléma

A játékoskiáramlás alacsony számában központi szerepet játszik a magyar labdarúgás gazdasági és működési modellje is. A magyar első osztályú klubok stabil pénzügyi háttérrel rendelkeznek, így a játékoseladásból származó bevételek nem jelentenek létfontosságú bevételi forrást. Ennek következtében a klubok számára sincs ösztönző erő, hogy minőségi játékosokat neveljenek, hisz a pénzük így is, úgyis megvan.

Ezzel szemben a horvát és szerb klubok működése tudatosan a fiatal játékosok fejlesztésére és értékesítésére épül, ami folyamatos utánpótlást biztosít válogatottjaik számára. Biztató jel ugyanakkor, hogy a 2026-os nyári átigazolási időszakban Szűcs Tamás, Markgráf Ákos, Vitális Milán és Vitályos Viktor is külföldre szerződött. Amire szükség is van, hiszen az NB I önmagában továbbra sem készíti fel megfelelően a játékosokat Európa tíz legerősebb bajnokságának követelményeire.

Bár az MLSZ ösztönző rendszerének köszönhetően rekordot döntött a fiatal magyar játékosok játékideje az NB I-ben, ez önmagában nem garantálja a sikeres nemzetközi átmenetet. A hazai élvonal taktikai és fizikai intenzitása továbbra is elmarad a Top 10 bajnokságok szintjétől.

A nemzetközi versenyképesség javításához a hazai kluboknak fokozatosan a játékosfejlesztésre és értékesítésre épülő modellt kell kialakítaniuk. Ehhez elengedhetetlen az utánpótlásképzés szakmai fejlesztése.

Bár a magyar válogatott piaci értéke az elmúlt években jelentősen emelkedett, annak döntő részét továbbra is két-három játékos adja. A mögöttük lévő, Európa legerősebb bajnokságaiban rendszeresen szereplő játékosréteg továbbra is szűk, ami hosszú távon sérülékennyé teheti a válogatottat kulcsjátékosok kiesése esetén.

Ha a magyar futball valóban szintet akar lépni, akkor nincs más út: jobb játékosokat kell nevelni, és ehhez mindenekelőtt az utánpótlásképzés minőségén kell javítani. A szükséges infrastruktúra és anyagi háttér már régen rendelkezésre áll, a lakosságszám pedig nem lehet kifogás. Portugália (10,4 millió), Belgium (11,7 millió), Norvégia (5,6 millió) vagy Horvátország (3,9 millió) példája is azt mutatja, hogy megfelelő képzési rendszerrel kisebb országok is képesek folyamatosan elitjátékosokat kinevelni.

A cél tehát az, hogy több magyar futballista jusson el Európa legerősebb bajnokságaiba, amihez az kell hogy már az akadémiákon olyan játékosok fejlődjenek, akik nemzetközi szinten is versenyképesek. Ha a képzés minősége javulna, az előbb-utóbb a külföldre igazoló játékosok számában és a válogatott eredményességében is megmutatkozna.

Felhasznált forrás: mlsz.hu – Professzionális Futballkörkép 5. szám
Kép forrása: mlsz.hu

Ajánlott